Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAJ TAMÁS (SZDSZ)
164 megtaláltam a Parlament könyvtárában. Az állam kárfelelősségéről szólnak ezek a művek, amelyek 1987ben a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál, illetve, bocsánat: a Kossuth Könyvkiadónál és 1988ban a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál jelentek meg. Ezekben megtalálhatjuk a hivatkozást Visinszkijre, akinek köztudomásúlag az volt az álláspontja, hogy – megpróbálom Visinszkijt idézni, nem biztos, hogy sikerülni fog – lehet, hogy jogtalanul ítéltünk el egyeseket, de ha már elítéltük őket, most már potenciálisan az ellenségeink lettek, tehát nem szabad megengednünk, hogyha valamilyen módon rehabilitáljuk őket, hogy visszakapják a vagyonukat, mert akkor erőre kaphatnak, és felléphetnek ellenünk . Kecskés Lászlótól szeretnék idézni néhány mondatot az 1988ban – nem az 50es években! – megjelent művéből – 320. oldal, szó szerint: "A burzsoá világ agresszív politikai impulzusainak természetes és okszerű következmé nye volt, hogy a szovjet jog az államot erős szuverenitási, közhatalmi piedesztálra állította, és ennek megfelelően abszolút immunitási ideológiával övezte. A nagy honvédő háború sikerei és a hidegháborús hangulatban is következetesen véghez vitt újjáépíté s eseményei által ékesített elvek érthetően történetileg túlhúzódóan is hatottak, és jelentősen befolyásolják a jelenkori gondolkodást – jogi gondolkodást – is. Témánk vonatkozásában ez annyit jelent, hogy az ideológiai – eszmei szférákkal érintkező immunitá si elemek erősen beágyazottak, és emiatt az állami kárfelelősség kiépítése csak vontatottan alakulhatott." Hát, vontatottan alakul ma is, az a véleményem… (Derültség a bal oldalról.) …, de még idéznék ebből a könyvből két részletet. Az egyik így hangzik: 2 72. oldal… (Az Elnök a mikrofongomb segítségével megszakítja a beszédet, nem tudja folytatni.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Tisztelt Képviselő Úr! Megkérem, hogy lehetőleg ne idézzen tovább, tudniillik, itt a Kormány előterjesztéséről van szó, és ön egy személyn ek adresszálja. Itt nyilvánvalóan a Kormány filozófiájáról van szó. (Taps, derültség a bal oldalról.) …, tehát kérem, ne tulajdonítsa ezt egy adott személynek, tudniillik talán ez indokolatlan. Elnézést kérek. Tessék, folytassa! RAJ TAMÁS (SZDSZ) (A techn ikusok felé fordulva:) Működik? Elnök úr, hadd mondjam meg, hogy én nem személynek adresszálom ezt – egyáltalán nem így gondoltam – , én a törvényelőkészítőnek adresszálom: ez az Igazságügyi Minisztérium, amelynek illetékes államtitkárának megjelent, nyomta tásban megjelent művéről van szó, amely itt, a parlamenti könyvtárban megszerezhető volt, tehát nem valami zárolt iratanyag, hanem hozzáférhető mű. Úgy érzem, ez fejezi ki annak a törvénynek a filozófiáját, amelyről most nekünk határoznunk kell. Engedje me g, hogy két rövid részletet felolvassak. Az egyik így kezdődik – nemcsak a szovjet jogról: "A magyar szocialista kezdeteket az állami felelősség szűkítésére és az állami immunitás szélesítésére való törekvés jellemezte. Ezt a jelenséget a mindennapok szint jén az államosítások körül kibontakozott közhangulat és az államapparátus alkalmazottjait érintő egzisztenciális problémák messzemenően indokolták." Azt hiszem, tudjuk, miről van szó. Még egy rövid idézet: ez a 322. oldal. Általánosabb érvénnyel is olyan m ódszer alakult ki, hogy a bíróságok nem közvetlenül a károkozással járó tevékenységet, hanem a mögötte levő szervnek, szervezetnek a jellegét vizsgálták elsőként. Tehát, bocsánat, hogy világos legyen, nem azt, hogy milyen bűnt követett el netán, hanem mily en szerv vizsgálta. Ugye, ha olyan szerv vizsgálta, akkor másként kell kezelni ezt a dolgot. Az állami szerv, illetve szervezet funkciós karakterének meghatározása vált előkérdéssé, és aztán már szinte automatikusan ehhez igazodott a kárkonzekvenciájú mag atartás megítélése.
