Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - RAJ TAMÁS (SZDSZ)
163 Ennek az ellentmondásnak a kiküszöbölése végett terjesztettem elő egy olyan módosítási indítványt, hogy a büntetőeljárással is lefedett eseteknél a büntetőeljárá snak a kártalanítási szabályait kelljen alkalmazni. Mind a két kérdés nagyon fontos elvi kérdés, és úgy vélem, hogy ezt az általános vita keretben is el kellett mondanom. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót Raj Tamá s képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felszólaló: Raj Tamás (SZDSZ) RAJ TAMÁS (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Dr. Szigethy István és Gadó György képviselőtársaim, sőt mások is már lényegében elmondták részint azokat a konkrét témá kat, amelyeket én is mondandó voltam, vannak azonban még mindig megmagyarázhatatlan vagy magyarázatra igényt tartó részletek. Így elsősorban egy elvi kérdés: nevezetesen, hogy mint tudjuk, minden törvénynek megvan a maga filozófiája. Ennek a törvénynek is kell, hogy legyen valamilyen alapelve, amelyre támaszkodik. Mi lenne az? Vajon a károsultak kárpótlása, igényeinek messzemenő figyelembevétele, avagy az igazságnak megfelelő rendezés az Alkotmány alapján? Ha így volna, akkor nagyon nagy bajban lennénk, ugy anis ezt a jogos igényt közel sem valósítja meg a törvény, hiszen a preambulumból teljesen hiányzik az a fajta bocsánatkérés, amelyet még Dénes János képviselőtársunk szájából is hallhattunk az imént. Hiányzik ez a térdetfejet hajtás a különféle diktatúrá k áldozatai előtt, és hiányzik a valódi kártérítés mind erkölcsi, mind jogi, mind anyagi szempontból. Erről részletesen beszélt egyébként Gadó György képviselőtársam, sőt, Szigethy István is, hiszen itt olyan diszkrimináció történik, amely a különböző káro sultak között különbséget tesz – holott alapelvünk kellene hogy legyen: élet és élet, halott és halott között nem szabad különbséget tenni. Sajnos, az igazságnak, az alkotmányosságnak sem felel meg ez a törvény. 1991. december 21én ugyanis az Alkotmánybír óság hozott egy határozatot, amely megjelent a Magyar Közlönyben. Jó, hogy akkor valamennyien igen elfoglaltak voltunk – lévén a költségvetési vita a Ház asztalán – , de azért nem kerülhette volna el figyelmünket. S ha a képviselők figyelmét tán el is kerül te volna, a törvényelőkészítő és a törvénybeterjesztő figyelmét semmiképpen sem lett volna szabad elkerülnie. Ebben az alkotmánybírósági határozatban megtaláljuk azt, hogy a büntetőeljárások során ha mellékbüntetésként kiszabták már a tulajdonelkobzást, é s valamilyen módon – óvással vagy perújrafelvétellel – ezeknek a köztörvényeseknek az ügye újra napirendre kerül, és felmentik őket, akkor a mellékbüntetésként kiszabott elkobzás megtérítendő, teljes mértékben. Részletesen mondja ezt az Alkotmánybíróság sz abálya, határozata, hogy értékarányosan és csakis bírói úton lehet megtéríteni ezeket a károkat. Ha már természetben nem lehet megvalósítani, akkor annak megfelelően, mindenféle mérlegelés nélkül kell kártéríteni és nem kárpótolni a jogtalanul elítéltek me llékbüntetését. Na most, kérdem én, hogy akkor a politikai ügyekben jogtalanul elítélteket súlyosabb helyzetbe kell hoznunk ezzel a jelen törvénnyel, mint amilyen helyzetben egy köztörvényes van, akit sikkasztással vagy gyilkossággal gyanusítottak, és vala milyen módon fölmentettek – például bizonyítékok hiányában? Akkor annak vissza kell adni mindenét, míg a jogfosztott, politikai perekben elítélteknek vagy pedig per nélkül elhurcoltaknak, a Recsken vagy a deportálásban megölt, meggyilkolt embereknek nem ke ll megtéríteni a vagyoni kárukat? Lehetséges ez? Milyen filozófiája van ennek a törvénynek? – kérdem újra. És azt hiszem, megtaláltam a magyarázatot. A törvény előkészítője, hölgyeim és uraim, az Igazságügyi Minisztérium, azon belül többek között Kecskés L ászló államtitkárhelyettes volt. Nem akarom én őt bántani, de a műveit
