Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
160 ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az ügyrendi javaslatról vita nélkül kell határozni. (Közbeszólás: Csengetni kellene!) Ige n. Most egy javaslat elhangzott, erről vita nélkül kell határozni, dönteni, és aztán majd a további javaslatokról újra. (Közbeszólás: Nem vagyunk határozatképesek!) Tisztelt Országgyűlés! Tehát szavazásra teszem fel Dénes János képviselő úr javaslatát, aki indítványozta, hogy az általános vitát zárja le az Országgyűlés. Kérdezem az Országgyűlést, hogy egyetérte ezzel a javaslattal. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik: 75 "igen", 38 "nem", 26 tartózkodás.) Tisztelt Országgyűlés! A Parlament nem határozatképes jelenleg, úgyhogy folytatjuk tovább az általános vitát. Megadom a szót dr. Székelyhidi László képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Székelyhidi László (MDF) SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képvisel őtársaim! Engedjék meg, hogy még az általános vitában felhívjam a figyelmüket az előttünk fekvő, 3413as számú törvényjavaslat egy fontos hiányosságára, noha a tervezetet tisztelettel köszöntöm. Az eddigi vezérszónoki felszólalások egy részében – ilyen vol t Fodor Gábor képviselőtársam felszólalása is – elhangzott, hogy szerencsésebb lett volna egy olyan egységes kárpótlási törvényt megalkotni, mely többek között magában foglalná az 1956os forradalom sortüzei, fegyveres beavatkozásai áldozatainak kárpótlásá t is. Mélységesen egyetértve a felvetéssel két módosító indítványt nyújtottam be ezt elérendő, kiterjesztve a kört az 1956os forradalom áldozatain kívül a totális diktatúrákkal szembeni ellenállásban aktívan résztvettek rokkantjaira is. Emlékeztetni szere tném képviselőtársaimat az 1991. évi XII. törvény 7. §ának (6) bekezdésére, mely elrendeli, hogy a nemzeti gondozási díjnak megfelelő összegben kell részesíteni azokat, akik a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban aktívan részt vettek, valamint az 1945 és 1963 közötti törvénysértések életüket vesztett áldozatainak özvegyeit, szüleit és árváit, valamint akik a törvénysértések következtében megrokkantak. Ezen szabályok kidolgozására e törvény a Kormányt hatalmazta fel. Minthogy a témakörnek más politi kai, kárpótlási jellegű jogszabályokkal is összefüggései vannak, ezért ügyelni kellett, illetve kell a folyamatban levő jogalkotásra, semmisségi törvényekre, az előttünk fekvő törvényre, és a polgári jogegyenlőség elveinek érvényesítésére. Azonban a Kormán y mind ez ideig ezen kötelezettségének, melyet a törvény, a '91. évi XII. törvény előírt, nem tett eleget, bár a még nyitott kérdéseket tartalmazó kormányrendelettervezet tavaly májusban elkészült, épp az elmondottak miatt, az mind ez ideig nem volt lezár ható. Most az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvénybe kívánkozónak, jogosnak és szükségesnek tartom az idézett kör áldozatainak, rokkantjainak egyösszegű kárpótlását, illetve életjáradék folyósítás át. A 3413as beterjesztés körébe mintegy 300 ezer sérelmet szenvedett alanyi jogon tartozik, a közvetlen hozzátartozókkal együtt ez a törvény körülbelül 1 millió állampolgárt érint. Úgy gondolom, hogy ez a sajnálatosan magas szám nem lehet akadálya annak – az ország korlátozott teherbíró képességére is figyelemmel – , hogy az említettek az előttünk fekvő törvényjavaslat kedvezményezettjei körébe kerüljenek. A jogosultak – éppen az állampolgári jogegyenlőség rendező elve és az arányosság lehetőség szerinti m egteremtése érdekében – az eddigi erkölcsi rehabilitáció mellett legalább szimbolikus anyagi orvoslásban is részesüljenek. Tisztelt Képviselőtársaim! A sérelmet szenvedettek kárpótlása mindannyiunk erkölcsi kötelezettsége. Erre utal a miniszterelnök úr tav aly márciusban a magyaróvári áldozatok
