Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A lágymányosi Duna-híd és csatlakozó úthálózata megvalósításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH BÉLA (MDF)
1574 Köszönöm. Megkérdezem, hogy a költségvetési bizottság állíte előadót. Kérem, jelezzék! Nem? A bizottság elnöke nincs a teremb en… (Dr. Fekete Gyula jelentkezik.) … Fekete Gyula. Megadom a szót Fekete Gyula képviselő úrnak. Tessék. Felszólaló: Dr. Fekete Gyula, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója FEKETE GYULA, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadó ja: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk megtárgyalta az országgyűlési határozattervezetet. Úgy véltük, hogy mivel a budapesti önkormányzat ezt olyan nagy arányú többségben hagyta jóvá, nekünk csak arról kell vitatkozni, hogy megadjuke ezt a pénzt vagy sem. Így a határozattervezetet általános vitára alkalmasnak tekintettük. Köszönöm. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalások következnek. Megadom a szót Horváth Béla képviselő ú rnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Horváth Béla (MDF) HORVÁTH BÉLA (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Siklós Csaba miniszter úr szavait szeretném megerősíteni, amikor magam is Budapest jelképeiként említem a főváros hídjait, és azt hiszem, valamennyiünk nevében megállapíthatom, hogy büszkék vagyunk ezekre az építészeti, statikai alkotásokra. Elegendő csak, ha arra gondolunk, hogy esténként, ha végignézünk a Dunán, milyen csodálatos látványt nyújtanak ezek az építészeti alkotások. Ma a Dunahidak a főváro s és az ország főúthálózatának forgalmi szempontból legjelentősebb, műszaki szempontból legigényesebb szakaszainak tekinthetők, ezért azok fejlesztése kiemelt kérdés. Budapest és az ország közvéleménye ezért kíséri megkülönböztetett figyelemmel a jelenlegi Dunahidak sorsát és az új Dunahidak ügyének alakulását. Természetesen nemcsak a közvélemény, hanem a mérnöktársadalom is érdeklődve figyeli az Országgyűlés mai plenáris ülését, mert egy új Dunahíd megépítésére van szükség, és egy új híd megépítése a mé rnökök, technikusok, kivitelező szakemberek, hídépítő szakmunkások figyelmét a Parlament munkájára irányítja, mert egy új híd megépítése mindenkor kihívás a műszaki társadalom részére. A Kormány benyújtotta az említett törvényjavaslatot, amelyet igenigen hosszú vita előzött meg, csakúgy, mint valamennyi korábbi hidunk megépítését. Igaz ez a Lánchídra is, első hidunkra is, amelyről Széchenyi így szólt: "Az ifjú, szép Pest nyújt Corvin agg várának hű kezet." Ám a Lánchíd megépülése után hamar megkapta a szem rehányást, mondván: "hegynek megy", ami igaz még néhány budapesti hidunkra is. Óriási vita előzte meg egy másik közúti hidunk helyének kijelölését is, nevezetesen az, hogy az Erzsébet híd, korabeli nevén az Eskü téri híd vagy a Szabadság híd, egykori nevén a Fővám téri híd épüljön meg előbb. A vita végül egyértelműen az utóbbi javára dőlt el. S hogy érzékeljük az ügy jelentőségét és egy hídépítés döntési folyamatának hosszúságát, tudni kell, hogy az akkori pénzügyminiszter 1885ben küldött leiratot a Közmun kák Tanácsának egy új Vámház téri híd megépítésére, a későbbi nevén Ferenc József hídra vagy mai nevén Szabadság hídra, ami végül 11 évvel később, 1896ban került átadásra. Ezek a rövid emlékképek alátámasztják, hogy teljesen természetes az a vita, ami meg előzte ezt a mostani kormányelőterjesztést. A lágymányosi Dunahíd gondolata nem mai, hiszen már 13 évvel ezelőtt diplomamunkaként feladatul megkaptam e híd budai hídfőjét, ekkor már többéves előtanulmányok álltak a rendelkezésemre. Tisztelt Ház! Ahogy a korábbi hidaknál a Kormány és a Közmunkatanács, úgy a lágymányosi hídnál a Kormány és a fővárosi közgyűlés dolgozott együtt példásan. A fővárosi közgyűlés ez év március 5i ülésén magam is részt vettem, és hallottam a többórás szakmai vitát, amelynek
