Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP
157 Olyannyira, hogy szinte halottgyalázó módon figyelmen kívül hagyja a meggy ilkoltak túlnyomó többségét. Amilyen késve került a Parlament elé ez a törvényjavaslat, annyira rossz. Az Országgyűlés sajnálatosképpen mégis alkalmasnak tartotta az általános vitára. Ezzel a megítéléssel ugyan magam nem értenék egyet, de ha már mégis sor került erre a vitára, akkor nem tehetem meg, hogy ki ne mondjam: a javaslat lényegi változtatások nélküli elfogadása több mint méltánytalan, egyenesen erkölcstelen lenne. A totalitárius rezsimek által halálba küldöttekért és közöttük a szám szerint legnépe sebb csoportért, a hitleristák és magyar cinkosaik által elkövetett népirtás áldozataiért adandó erkölcsi és jelképes anyagi kárpótlás nem halasztható tovább, nem odázható el újabb, nem tudom hányadik kárpótlási törvényjavaslatra. Ezt az ügyet ezzel a törv ényjavaslattal, illetőleg ezzel a törvényhozási aktussal kell végképpen és megnyugtatóan rendezni, ez pedig csak abban az esetben lehetséges, ha ez a törvényjavaslat igen mélyreható és lényegi átdolgozásra kerül. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Megadom a szót dr. Torgyán József képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. Felszólaló: Dr. Torgyán József (az FKgPi képviselők 12 tagú csoportja) TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP 12 tagú képviselőcsoport): Köszönöm a szót, elnök ú r! Tisztelt Ház! Lényegében ugyanazzal a kifogással kell kezdenem az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottakkal kapcsolatban előterjesztett törvényjavaslat kritikáját, mint amelyet a semmisségi törvénnyel kapcsolatban is kifejt ettem. Nevezetesen fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a jogtalanul megfosztás és a kárpótlás önmagukat kizáró fogalmak. Ha ugyanis jogtalanul fosztottak meg valakit bármitől is, akkor nem kárpótlás jár a jogtalanul megfosztottnak, hanem teljes reparáci ó, tehát teljes kártérítés. Olyan helyzetbe kell hozni a megfosztottat, mint hogyha a jogsérelmet a terhére el sem követték volna. Na most már ettől a jogelvtől eltérni nem lehet. Tehát ez egy olyan elvi kérdés, amelyet nem lehet áthágni, mert félelmetes k övetkezményei lennének annak, hogyha ezt a jogelvet mi áthágnánk. Legyen szabad mindjárt arra hivatkoznom, hogyha ez megtörténhetne, akkor diszkrimináció következne be a köztörvényi elítéltekkel, felmentettekkel szemben a politikai elítéltek, életüket, sza badságukat vesztett személyekkel szemben, de ugyanilyen diszkrimináció következne be a korábbi politikai elítéltek, felmentettek vonatkozásában, hiszen legyen szabad hivatkoznom büntető eljárásjogunkra, amely a felmentés esetén az eredeti állapot helyreáll ítását rendeli el lényegében a kártérítés vonatkozásában. Ugyanis a büntető ítéleteknek mellékkihatása – idézőjelben kell ezt a fogalmat használnom, hogy mellékbüntetése volt a teljes vagyonelkobzás is, márpedig a törvényjavaslat szerint a vagyon visszakap ása helyett csak egy kárpótlás van kilátásba helyezve, ami viszont a Magyar Köztársaság Alkotmányába ütközik. Hiszen az egyrészt visszamenőlegesen hátrányosabb rendelkezést jelent, mint az állampárti időszak alatt hozott törvények kapcsán történő felmentés következtében járt volna. Tehát ott visszakapta volna a vagyonát, itt csak kárpótlást kap. Én úgy gondolom, hogy ezek azért is lehetetlen következményekhez vezető rendelkezések, mert gondoljunk bele abba, hogy tulajdonképpen ha ezt a törvényt elfogadjuk, évezredes jogi és erkölcsi megítéléseket fogunk sutba dobni, áthágni. Hát, ha egyszer jogtalan volt a szabadságvesztés, jogtalan volt az élet elvétele, akkor annak az anyagi következményei miért kell, hogy hátrányosak legyenek a jogtalanságot elszenvedővel szemben? Kérdezem én: a jogosulatlanságot akkor tetézzük jogosulatlansággal? Vagy a másik oldalról nézve, hogy mindenki számára világos legyen: ugye, ezek a jogtalan hátrányok általában úgy következtek be, hogy mondjuk egy ávós vagy egy párttitkár, vagy a z állampárt egy kiemelkedő személyisége kinézett magának egy villát, egy vagyontárgyat, megirigyelte attól, aki bent lakik, feljelentette, hogy az a nép ellensége, azt elhurcolták, agyonverték, meghalt, vagy – csak ha szerencséje volt – szabadságvesztéssel úszta meg.
