Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Vörös Vince): - PÁL LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoport vezérszónoka:
1555 azt most nem említem – a koncessziós törvényhez, a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényhez és a rádió, illetve televízióműsorszórásról szóló törvényekhez. A koncessziós törvénnyel való kapcsolatának egy részét az előző n apirendi pont keretében tárgyalta az Országgyűlés, és törvényre emelte azt, hogy az az alapelv, hogy az alaphálózat kizárólag állami tulajdonban működtethető, az kerüljön ki a Polgári Törvénykönyvből és a koncessziós törvényből. Döntés született erről. Had d mondjam el, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet ezen döntés ismeretének a hiányában készült, és ahogy Katona Kálmán képviselő úr, az előző napirendi pont előadójaként elmondotta, egy alapvető változást hajtottunk végre a koncessziós, illetve Polgári T örvénykönyveken, ezt követően ezt az alapvető változást keresztül kellene tudni vezetni az előttünk fekvő távközlési törvényen is, bár elismerem, helyenként vannak olyan rugalmas fogalmazások benne, hogy ez is beleérthető, meg az is, dehát képzeljék el, mi lyen törvény az, amelyik minden változatra alkalmas lehet anélkül, hogy konkrétan leírná a teendőket. Hozzátenném továbbá azt, hogy a koncessziós törvényünk számos további megkötést is tartalmaz a távközlés vonatkozásában. Így, hogyha előveszik a jelen tör vénytervezet 3. § (1) bekezdését, ott van egy felsorolás, amelyik leírja, hogy mely tevékenységek végezhetők kizárólag állami vállalkozás, illetve koncessziós jog osztogatása alapján. Én azt hiszem, hogy ezek sem fognak megélni egy nagyon hosszú időtávot, hiszen csak olyan témát, mint az adatátviteli szolgáltatások, illetve a személyhívó szolgáltatás, vagy akár a közcélú, mobil rádiótelefonszolgáltatás egyaránt ma már feszegetik a koncessziós jogok határait. Feltételezem, abban az esetben, ha egy gyorsabb fejlődést, egy gyorsabb külső tőkebefektetést várunk ezen a területen, akkor itt nagyobb szabadságfokot kell majd engedni a vállalkozóknak. Ami a műsorszórási, illetve a távközlési törvények összefüggését, tehát a frekvencia- és rádió, televíziótörvények, valamint a távközlési törvény öszszefüggéseit illeti, itt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a törvényben rendkívül nagystílűen szerepel az az elv, hogy az országos közszolgálati rádió- és televízióműsor, valamint a regionális műsorok szétosz tását és szórását e törvény alapján kell engedélyeztetni. Ez az engedélyeztetési eljárás szembekerül teljes mértékben azzal a mechanizmussal, azzal az algoritmussal, amelyet a médiákról szóló törvény tervezete tartalmaz, és így az összhangot azt hiszem, cs ak úgy lehetne megteremteni, hogyha kimondanánk, hogy ezek a műsorszórással összefüggő jogok nem a távközléshez kapcsolódó jogok, ha egyáltalán ez a távközlési törvény nem foglalkozna a műsorszórás kérdéseivel. Való igaz, hogy valamilyen műszaki értelemben és a magyar hagyományok értelmében a műsorszórás technikája, és mondjuk azt, a rádiótávközlés technikája közel állnak egymáshoz, ettől függetlenül a társadalomban elfoglalt szerepük, és ennek megfelelően a hozzájuk kapcsolódó kötelezettségek és jogosítván yok egészen másképpen alakítandók, ezért szerintem a törvények közötti összhangot, különösen a szellemük közötti összhangot úgy lehet megteremteni, hogyha ebből a törvényből elhagyjuk a rádió- és televízióműsor szórására, szétosztására vonatkozó szabályoka t. Elhangzott már korábbi, képviselőtársaim által elmondott hozzászólásokban is az a dilemma, és miniszter úr is utalt erre, hogy a távközléspolitikáról szóló kormányelőterjesztés, illetve a távközlési törvény különböző módon kerülnek a Parlament elé. Volt előttünk egy tervezet, amelyik a magyar Kormány távközléspolitikai koncepcióját tartalmazta, 4548as szám alatt megkaptuk együtt a törvénytervezettel, ezt a tervezetet azonban, ezt a távközléspolitikai koncepciót tudomásunk szerint – és ez hivatalos bejel entésként hangzott el a bizottság ülésén – a Kormány nem tekinti aktuálisnak, új változatot dolgoz ki, és majd az újat előterjeszti. Tehát abban a furcsa helyzetben vagyunk, amikor a Parlament nem ismeri a távközléspolitikát, a távközlésfejlesztés stratégi áit, de törvényt alkot róla. A dolog megint csak rendkívül furcsa, hiszen a távközlés fejlesztéséhez igazodó törvényt kéne csinálnunk. El kéne fogadni a Parlamentnek azt a stratégiát, amelyet belátható időn belül az ország elé távközlésfejlesztésben tűz, é s hogy ezt a stratégiát teljesíteni lehessen, ezt kéne szolgálnia a
