Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Vörös Vince): - NÉMETH BÉLA (a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja vezérszónoka)
1552 illetve a felhatalmazás al apján kiadandó jogszabályok hatályba lépéséig rendezni kell. Ellenkező esetben a távközlésben részt venni szándékozó bel- és külföldi vállalkozók elbizonytalanodása tovább fokozódik, és a távközlésre szánt tőkéjüket más területre, netán más országba fektet ik be. Tekintsünk egy fejlett távbeszélőhálózatot. Magyarország mai lakossága kb. 10 millió fő. Az Egyesült Államokban 1964ben 100 lakosra 44 telefonkészülék jutott, ami elegendő volt a magánvállalkozások dinamikus fejlődéséhez. Hasonló fejlődés eléréséh ez tehát Magyarországon 4 millió 400 ezer állomásból álló hálózat szükséges. Ehhez a jelen magyar állomáshálózatot legalább meg kellene háromszorozni, ami tehát az állomások millióinak építését jelentené. Hogyan lehet nagy területen nagy számú állomást épí teni és azokat egymással úgy összekötni, hogy mindegyik mindegyikkel kapcsolatot létesíthessen? Nyilvánvalóan ennyi állomás esetében bizonyos alá- és fölérendeltség szükséges, tehát sok készüléket egyegy helyi központtal kell összekötni. Eközben azonban a z egyes állomásoknak, helyi központoknak bizonyos tulajdonságai összeférhetők kell hogy legyenek. Ilyen hálózat kiépítésének több, logikailag lehetséges módja van, ezek közül azt kell kiválasztani, amelyik a kiválasztó szempontjából leginkább optimális. Ha telefonhiány van, a hálózatépítés feltehetően nyereséges, tehát mindenki igyekszik beruházni. Azaz a monopóliumok teljes megszűnése után bizonyos idővel a hálózat magától rohamosan növekedni indul. E felfogás helyességét a múlt század vége amerikai példáj a bizonyítja. Mindazonáltal a folyamat elején számos elszigetelt rendszer jön létre, amely esetleg összekapcsolhatatlan, ezek között az összenövés közben kemény konkurrenciaharc indul, a legtöbb elpusztul, és a fennmaradó és összekapcsolható hálózatok újab b növekedése hozza végül is létre az országos hálózatot. Ez számos kezdeti hálózatcsíra pusztulásával, tehát a nemzeti termék és az idő fecsérelésével jár, vagyis nem egy optimális felzárkózási stratégia. A pazarlások kiküszöbölhetők, ha az egész ország te rületén hatalmat gyakorló állam szigorú szabályokat ír elő, hogy az összekapcsolhatóságot biztosítsa, de mindenkinek engedélyezi a hálóépítést, aki e szabványokat betartja. Ez a megoldás valószínűleg optimális gazdasági szempontból, de valószínűleg nem tes zi lehetővé, hogy a hálózat kiépítése rövid idő alatt történjék meg. A távbeszélőhálózat építése bizonyos kritikus méret felett válik csak kívánatossá a tőke számára. Ennek megfelelően a teljesen szabad versenyek között késlekedés várható a hálózat kiépül ésében. Eszerint gyors felzárkózás csak akkor várható, ha az állam nemcsak szabályozza, de katalizálja is a hálózatépítési folyamatot. Erre két egyszerű mód van, amely kombinálható is. 1. Az állam a költségvetési pénzből – tekintet nélkül a nyereségre – lé trehoz néhány kritikus méretű hálózatot, vagy egy ritka és önmagában nem túl használható hálózatot. Ezekhez a vállalkozóknak nyereséges csatlakozniuk, amit gyorsan meg is tesznek. 2. Az állam a hálózatépítések első szakaszában pénzügyi kedvezményeket ad, d e a szabványokat szigorúan előírja. Ekkor a vállalkozók azonnal építeni kezdik az összekapcsolható hálózatot. Mindkét esetben az államnak később vissza kell kapnia a pénzét, ez azonban lehetséges akár az így különösen nyereséges vállalkozói telefonberuházá s hasznának megadóztatásából, akár a jobb távközlés miatt megemelkedő nemzeti össztermék adójából is. A magyar állam 1867 és 1914 közötti vasútépítés alkalmával mindkét módszert alkalmazta. Máig látható sikerrel. Mivel a tervezetben található elképzelés na gyjából megfelel a fenti két eljárás valamilyen kombinációjának, alkalmas a megvalósításra. Ezen belül az optimum megtalálásához részletes műszaki és közgazdasági számítások végzése szükséges, de a törvény elég általános fogalmazást ad ahhoz, hogy a jó meg oldást lehetővé tegye. Az 1964. évi II. törvény szerint a telekhatáron túlnyúló távközlési szolgáltatást bizonyos rendkívüli, körülhatárolt kivételekkel csak a Magyar Posta végezhette. A törvény szövege teljes egyértelműséggel nem zárta ki más telekhatáron túlnyúló hálózat létesítését. A 15/1964. VI. hó 30. kormányrendelet szerint ilyen hálózatnak a postával összekapcsolhatónak kell lenni, és a létesítést, valamint az összekapcsolást a postai miniszternek joga engedélyezni. Aki ezt engedély nélkül teszi, az szabálysértésért 3000 Ftig terjedő bírsággal sújtható.
