Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 27. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. ülése - A távközlésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Vörös Vince): - NÉMETH BÉLA (a Független Kisgazdapárt-i képviselők 35 tagú csoportja vezérszónoka)
1551 3. A fal usi és tanyasi lakosság majdnem egyenlő esélyhez jutása, a vidéki vállalkozások jobb lehetőségei és az egyéni gazdák lehetőségének megnyílása, az egyének egymással, a fogyasztókkal, a felvásárlóikkal való kapcsolattartását illetően. A fejlett távközlési há lózat magában is csökkenti Budapest információs monopóliumát. Mindezek alapján, véleményem szerint, a Független Kisgazdapárt számára alapvető kérdés egy jól kiterjedt, sűrű és lehetőség szerint olcsó távbeszélőhálózat lértrejötte. A törvénynek tehát ennek kell megfelelnie. Az előzőekben elmondottak alapján a törvénytervezetet három szempontból kívánom megvizsgálni: 1. Mennyiben felel meg a törvényjavaslat a nemzetgazdaság elvárásainak? 2. Mennyiben hoz kedvező változást a vállalkozók és a lakosság széles ré tegeinek? És végül: 3. Milyen mértékben segíti elő a választók – elsősorban a vidéki tekintetében is meglévő elmaradás felszámolását? Ami a nemzetgazdasági elvárásokat illeti, e helyen nem kívánom megismételni azt a már nagyon sokszor hangoztatott megállap ítást, hogy a megfelelő távközlés hiánya milyen összegű kárt okoz a nemzetgazdaságnak. Ugyancsak unalomig ismételt megállapítás – de sajnos, igaz – , hogy a megfelelő távközlési hálózat hiánya akadályozza a gazdaság további fejlődését is, mert egy megfelelő infrastruktúra hiányában – melynek fontos részét képezi a megfelelő távközlés – nem létesülnek új, a gazdasági fejlődés szempontjából fontos üzemek és egyéb létesítmények. Az is mindenki előtt ismert, hogy a megfelelő infrastruktúra kialakításának fő aka dálya a rendelkezésre álló állami pénzeszközök szűkös volta, illetve hiánya. Könnyebben oldották meg a távközlés centrális fejlesztését azokban az országokban, ahol megfelelő állami pénzeszközök álltak rendelkezésre. A megfelelő fejlesztésre nem elegendő k özponti erőforrások hiányából előállított kényszerhelyzet következtében nekünk olyan távközlési törvényt kell alkotnunk, amely lehetővé teszi, hogy a hiányzó tőkét más forrásból pótoljuk. Lehetővé tesszük tehát, hogy a távközlési hálózat építésébe, a távkö zlési szolgáltatásba a külföldi és a hazai szolgáltatók bekapcsolódhassanak. Ha ebből a szempontból tekintjük át a tervezetet, megállapíthatjuk, hogy e kívánalomnak a tervezet elvileg megfelel. E tervezetre is vonatkozik a postatörvény tárgyalásánál elhang zott azon megállapítás, hogy míg az 1964. évi II. törvény a Magyar Posta és a szolgáltatásait igénybe vevők jogviszonyát szabályozta, addig a jelenlegi tervezet tevékenységi folyamatot szabályozott – tehát már az indulásnál eleve lehetővé teszi, hogy mind a szolgáltatói, mind az igénybevevői oldalon több szereplő vegyen részt. Természetesen a fenti csupán elvi lehetőség, mindkét oldalon a többszereplős piac kialakulásához nem elegendő. Azt is figyelembe kell venni, hogy a szereplők milyen egyenlő vagy egyen lőtlen feltételek mellett vesznek részt a távközlési piacon. A távközlési szolgáltatás gyakorlásának egyik módja a koncessziós rendszer. A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. § (1) bekezdés k) pontjával összhangban felsorolja a tervezet azokat a szolgáltatásokat, amelyeket koncessziós szerződés alapján, vagy az állam által, illetve az állam többségi részvételével e célra alapított és így működő gazdálkodó szervezetek végezhetnek. Ugyancsak kimondja a tervezet azt is, hogy egyéb távközlési szolgált atást a törvényben meghatározott hatósági engedély alapján bárki végezhet. Elvileg tehát bárki számára fennáll annak a lehetősége, hogy koncesszió vagy hatósági engedély alapján távközlési tevékenységet végezhessen. Az elvi lehetőség tehát adott, a gyakorl atban azonban minden törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Az állam által az e célra alapított gazdálkodó szervezet létezik és működik. A távközlési piacon részt venni szándékozó külföldi és belföldi vállalkozók elő tt azonban a legutóbbi időkig nem volt ismeretes, hogy koncesszió kiírására jogosult miniszter íre ki koncessziót, ha igen, milyen területekre és milyen feltételek mellett. Szerintem a kérdést haladéktalanul, legalább a törvény,
