Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 14. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - A közalkalmazottakról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SPEIDL ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SPEIDL ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SPEIDL ZOLTÁN (MDF)
1466 módosítása nem csupán annak következetlenségét küszöbölné ki, de erkölcsi hatása sem le nne elhanyagolható. Indítványaim között szerepel az is, hogy az illetékes, tehát ágazati miniszter kapjon felhatalmazást részint a képesítési feltételek alól történő mentesítés szabályainak, részint a már megszűnt oktatási intézményekben szerzett végzettsé g minősítésének megállapítására. Akadhatnak egyesek, akik ezen javaslatban a miniszteri hatáskör kiterjesztésére, a kormányhatalom bővítésére irányuló törekvést gyanítanak. Valójában semmi ilyen szándék nem bújik meg javaslatom mögött. A közalkalmazottak k özt is nem csekély számban vannak olyanok, akik az elmúlt évtizedek során időközben megszűnt oktatási intézményekben szereztek végzettséget. Legyen szabad utalnom például a marxizmusleninizmus esti egyetemre. Most az e csoportba tartozó végzettségek minde gyikéről meg kell állapítani, hogy jelen törvény alkalmazásában képzettségnek tekintendőe, s ha igen, akkor milyen fokozatúnak. A megszűnt oktatási intézmények tételes felsorolása és az általuk nyújtott képesítés minősítése nem lehet e törvény feladata, a munkát viszont a törvény hatálybalépéséig el kell végezni, ezt pedig csak a miniszter teheti. Ő pedig vonatkozó rendeletének tervezetét e törvény előírásainak megfelelően – miután bérkihatása lesz – köteles az érintett reprezentatív érdekvédelmi szervezet ekkel véleményeztetni, de ezen túlmenően igénybe veszi majd szakértők közreműködését is. A végzettség a tudás egyfajta fokmérője, a teljesítménynek azonban korántsem egyedüli predesztinálója. Azonos képesítésű emberek a gyakorlatban nagyon is különböző ere dményt mutathatnak és mutatnak is fel, ugyanakkor képzettséget nem, vagy csak alacsonyabb fokon szerzett személyek folyamatosan kiemelkedő, nem ritkán legfelsőbb végzettségűét is felülmúló teljesítményt nyújtanak. Elsősorban a művészetek egyikmásik terüle tére áll ez. Éppen ezért a közalkalmazottinak minősülő művészeti intézményekben nem lehet a végzettség a besorolás kizárólagos alapja. Lehetővé kell tehát tenni, hogy kiugró teljesítmény esetén a munkáltató eltekintsen a képesítés fokától. Ugyanakkor nem m ellőzhető azoknak a szempontoknak a kidolgozása, amelyek a fizetési osztály megállapításánál érvényesíthetők. E munka pedig megint csak az ágazati miniszter kötelessége. Tisztelt Képviselőtársaim! Végül a törvényjavaslathoz mellékletké nt csatolt illetménytáblázatról szólok. A közalkalmazotti intézmények nem nélkülözhetik az alapfokú vagy ennél csak valamivel magasabb végzettségű alkalmazottak munkáját, hiszen ők biztosítják az intézmény működési feltételeinek egy részét. Illő hát, hogy megfelelő bérezésben részesüljenek. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az intézmény az általuk biztosított feltételek mellett sem működik önmagától, mert ténylegesen a magasabban kvalifikált közalkalmazottak működtetik. Ezek tevékenysége és szellemi teljesítmény e fokozott megbecsülést igényel, aminek az illetményrendszerben nemcsak ki kell fejeződnie, hanem jobban érvényt kell szereznie, mint ahogyan ezt a jelen törvényjavaslat teszi. A melléklet ugyanis a fizetési osztályok és fokozatok megállapításánál olyan sz orzószámokat alkalmaz, amelyek az értelmiség nem kellő megbecsüléséről tanúskodnak. Elfogadásuk azt jelentené, hogy a legmagasabb fizetési osztályba sorolt egyetemi végzettségű és nyugdíjazása előtt álló közalkalmazott mindössze két és félszer nagyobb ille tményben részesülne, mint a legalacsonyabb fizetési osztályba tartozó, csupán egy alapfokú végzettséggel rendelkező, ugyancsak nyugdíj előtt álló közalkalmazott. Ez a tervezet tarthatatlan, két okból is: a kvalifikált értelmiségre megalázóan hátrányos, ame llett pedig nem hat ösztönzően magasabb képesítés szerzésére. Tisztelt Országgyűlés! Európa fejlett országaiban az említett arány nem 1 a 2,5hez, hanem átlagosan 1 a 6,5hez, illetőleg 7hez. Nyilvánvaló, hogy ilyen mértékű differenciálásra nálunk az
