Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 14. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - A közalkalmazottakról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SPEIDL ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SPEIDL ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SPEIDL ZOLTÁN (MDF)
1464 A végkielégítés összegét – nagyon helyesen – a jogviszonyban töltött idő arányában tervezi a törvényjavaslat megállapítani, illetőleg kiszámítani. Két vonatkozásban azonban a vonatkozó paragrafus kiegészítésre szorul. Az egyik a következő. Az előterjesztő a számítás alapjául szolgáló idő meghatározásánál figyelmen kívül akarja hagyni a harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadság időtartamát. Ez az igény általában jogszerű és igazságos, de teljesen szigorú alkalmazása két es etben nem lenne humánus. Az a közalkalmazott, aki a jelzettnél hoszszabb szabadságot tíz éven aluli beteg gyermekének vagy ugyancsak beteg közeli hozzátartozójának ápolása végett vesz igénybe, önhibáján kívül kétszeresen kerülne hátrányos helyzetbe. Előszö r arra kényszerül, hogy meghatározott időre lemondjon illetményéről, holott társadalmilag a beteg ápolásával is hasznos munkát végez. Másodszor azzal, hogy végkielégítés esetén rosszabbul járna, mint azon szerencsésebb munkatársai, akikre nem szakadt rá má sok ápolásának terhe. Méltányos tehát, hogy végkielégítéskor az ilyen célú szabadság időtartama is számítson be az alapul vett jogviszony időtartamába. Ugyanezen szempont indokolja, hogy a beteg gyerekét vagy hozzátartozóját gondozó közalkalmazott fizetést elen szabadságát annál a várakozási időnél is vegye figyelembe a munkáltató, amely valamely fizetési osztályból a következő magasabb lépéshez szükséges. A végkielégítéssel kapcsolatos másik probléma az, hogy folyik és egy ideig eltart még az intézményrends zer átalakulása. Ennek során intézmények szűnnek meg, alakulnak át, vagy jönnek újonnan létre. Számolni kell olyan esetekkel, amikor egyes intézmények jogutódi minőségben kerülnek a jelen törvény hatálya alá, munkavállalóiknak egy csoportja viszont akár eg yidejűleg, akár később a végkielégítendők sorát szaporítja. A humanitás azt diktálja, hogy a végkielégítésnél az az idő is beszámítható legyen, amelyet a végkielégített a jogelőd munkáltatónál töltött el munkaviszonyban, mégpedig arra való tekintet nélkül, hogy a jogelőd munkáltató a jelen törvény hatálya alá tartozotte vagy sem. A törvénytervezet a fegyelmi tanácsot kizárólag a fegyelmi eljárás alá vontnál magasabb beosztású munkavállalókból akarja összeállítani. Ez a megoldás azonban két problémát vet fe l. Egyik oldalról hierarchikus szemléletű, ezért a gyakorlatban nem tenné, kizárttá, hogy magasabb beosztásúak összefogjanak az alacsonyabb beosztásúval szemben. Másik oldalról gyakorlatilag sem mindenütt alkalmazható, mert mi van akkor, ha az adott intézm ényben a fegyelmi alá vont közalkalmazottnál nincs magasabb beosztású személy, például ahol csak egy igazgatóhelyettes van. Mindkét problémára megoldás lenne az a javaslatom, amely lehetővé tenné, hogy a fegyelmivel sújtott közalkalmazottal azonos, illetől eg alacsonyabb beosztású munkatárs is helyet kaphasson a fegyelmi tanácsban, illetőleg amely előírná, hogy a háromfős tanács tagjainak egyikévé alacsonyabb beosztású, de a fegyelmi elé állítottól semmilyen vonatkozásban nem függő személyt kell felkérni. A törvényjavaslatnak a fizetési fokozatokkal összefüggő egyes rendelkezései ugyancsak kiegészítésre, illetőleg korrekcióra szorulnak. Elég gyakori eset, hogy a közalkalmazott objektív okok folytán, amelyek közé a munkahelyi átszervezés csakúgy besorolható, m int a lakhelyváltoztatás, önhibáján kívül kénytelen olyan munkakör vállalására, amely alacsonyabb annál, amire képzettsége jogosulttá tenné vagy amelyet előzőleg töltött be. Ez önmagában is hátrányos az érintettre. Semmiképpen sem szabad ezt még azzal is t etézni, hogy fizetési fokozatát ezen alacsonyabb munkakörhöz igazítva állapítják meg. Az a méltányos és igazságos, ha ilyenkor azt az időt is figyelembe veszik, amelyet az érintett előző közalkalmazotti jogviszonya keretében új besorolásánál magasabb iskol ai végzettséget vagy képesítést igénylő munkakörben töltött el. Ellenkező megoldást kell viszont abban az esetben választani, ha új besorolását megelőzően a közalkalmazott, bár ugyancsak közalkalmazotti jogviszonyban, de alacsonyabb végzettséget vagy képes ítést igénylő munkakört tölt be. Ilyenkor az alacsonyabb besorolásban eltöltött idő beszámítása lenne az eredetileg is magasabb besorolásúakkal szemben elvileg és gyakorlatilag egyaránt diszkriminatív, mert az új besorolású közalkalmazottat részesítené tel jesen indokolatlanul előnyben. Hátrány viszont semmiképpen sem éri őt, ha a korábbi éveit nem veszik számításba, mert az új
