Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 14. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - A közalkalmazottakról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
1459 munka törvénykönyvéhez képest. Olyan speciális törvénynek, amely – a lehető legkevesebb paragrafusból állva – csak a legszükségesebb eltéréseket önti jogi formába. Az előzetesen benyújtott törvénytervezet ebből a szempontbó l már ellentmondásos volt. A bizottsági ülések tárgyalása tovább élezte ezeket az ellentmondásokat, és úgy tűnik, hogy egy olyan törvény fog megszületni, amely szinte minden kérdésben újragondolja a munka törvénykönyve által szabályzott kérdéseket. A szoci alista frakció igyekezett alkalmazkodni ehhez a folyamathoz, és ezzel magyarázható, hogy viszonylag nagy számú csatlakozó módosító indítványt nyújtottunk be menet közben, mert igyekeztünk az ily módon alakuló törvényt jobbá tenni, és igyekeztünk annak össz hangját biztosítani a munka törvénykönyvével. Módosító javaslataink részletes indoklása kapcsán három problémakörrel szeretnék röviden foglalkozni. Három olyan kérdéssel, mely a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényjavaslatot rendkívül ellentmondásos sá teszi, s mely benyújtott módosító indítványaink logikáját is alapvetően meghatározza. Az első a kollektív szerződések problémáját érinti, mely egy lehetséges alternatívaként végigvonul az egész törvénytervezeten. A kollektív szerződéskötés jogának bizto sítását nélkülözhetetlennek tartjuk a közalkalmazotti területen. Ezt véleményünk szerint két tényező is indokolttá teszi. Egyrészt: a javaslat által érintett munkaterületek rendkívül speciális jellegűek, egymástól lényegesen eltérő sajátosságokat mutatnak, hiszen az oktatást, az egészségügyet, a tudományos kutatómunkát vagy a kultúraterjesztést a közalkalmazotti szféra egyaránt magában foglalja. Ezek sematikus, univerzális szabályozása még munkajogi szempontból sem valósítható meg a területi sajátosságok és a speciális munkavállalói érdekek sérelme nélkül. Másrészt: a törvényjavaslatban rejlő rugalmatlan, merev felülről szabályozottság ellentmond az érintett területek többsége által megkövetelt szellemi önállóságnak, autonómiának és alkotó jellegnek. Ezek ol yan sajátos munkafeltételeket és munkakörülményeket igényelnek, amelyek kialakítása során elkerülhetetlen a kollektív munkavállalói érdekek figyelembevétele, az alulról szabályozás lehetőségének biztosítása. Érvek szólnak tehát amellett, hogy a törvény a t öbbi munkaterülethez hasonló feltételekkel biztosítsa a közalkalmazottak számára a kollektív szerződéskötés lehetőségét, mert ezt a legjobb szándék mellett sem pótolhatja valamiféle központi állami gondoskodás. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezen a területe n fontosabb a központi jogi szabályozás, mint a gazdasági szektor esetében. Úgy ítéljük meg azonban, hogy itt sem zárható ki az az alkufolyamat, amely a munkavállalók érdekében jobbá teheti a munkakörülményeket és a munkafeltételeket. Ebben az esetben vilá gosan el kell különíteni azonban egymástól a kollektív szerződés és a közalkalmazotti szabályzat funkcióit és műfaji sajátosságait, az egyik vagy a másik által szabályozott kérdések körét. Ez jelenleg nem kellően kidolgozott a törvénytervezetben. A másik p roblémakör a versenyképesség és a kétirányú átjárhatóság kérdésével függ össze az állami, önkormányzati és az azon kívüli közfeladatokat ellátó intézmények között. A közalkalmazotti szféra szempontjából ugyanis a jövő egyik kulcskérdése lesz, hogy mennyire tudjuk biztosítani a versenyképességet az ugyanolyan jellegű közfeladatokat ellátó állami, önkormányzati, illetve magán- és alapítványi vagy egyházi intézmények között. Véleményünk szerint a tervezetből ki kell venni azokat a jogszabályi elemeket, amelyek akarvaakaratlanul megakadályozzák vagy korlátozzák a kölcsönös átjárhatóságot. Egyrészt meg kell terenteni annak lehetőségét, hogy az állami, önkormányzati intézmények meg tudják tartani a kiemelkedő képességű, tehetséges szakembereket, másrészt olyan fe ltételeket kell teremteni, hogy ne
