Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
145 nyilvánításával kezdődött. Ezt követte az az időszak, amikor a kommunisták egymást akasztgatták fel, börtönözték be, majd ezen ítéleteket nyilv ánították semmissé, és kezdték meg egymás bőséges kárpótlását. Végül eljutottunk a mi semmisségi törvényeinkhez is. Abban a reményben fejezem be mondanivalómat, és kérem képviselőtársaimtól ezen törvény csűréscsavarás nélküli mielőbbi elfogadását, hogy ez lesz a legutolsó – valóban a legutolsó – olyan törvény, amelyik jogerős ítéleteket nyilvánít semmissé, mert a következő évtizedek – reményem szerint – népünk és nemzetünk történelmének a végtelenjéig nem adnak többé olyan kormányzati intézkedésre lehetősé get, amelyek szükségessé teszik ítéletek megszüntetését, vagy ítéletek olyan hozatalát, melyeket később semmissé kell nyilvánítani. Adja Isten, úgy legyen! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Kőszeg Fe renc, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Kőszeg Ferenc (SZDSZ) KŐSZEG FERENC (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A politikai bűncselekmények semmisségének kimondása a közelmúltban két lépésben történt. 1989. október 26án kimondták – az 1956os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvényben – az 56os forradalommal és szabadságharccal összefüggő cselekmények semmisségét. A következő évben, a pártállami parlament utolsó ülésnapján, 1990. március 14én, az akkori XXVI. törvény a semmisséget minden 1945 és 1963 közötti törvénysértő ítéletre kiterjesztette. A "törvénysértő" szó arra utal, hogy a jogszabály korántsem csak a szorosabb értelemben vett politikai bűncselekményekre vonatkozik, hanem mindazokr a, amelyeknek a tárgya az 1945 óta létező társadalmigazdasági rendszer. Így nemcsak a tervbűncselekmények váltak semmissé, hanem például az árdrágító vagy a közellátás elleni bűncselekmények is; a politikai bűncselekmények közül pedig olyanok is, amelyek et a világon mindenütt büntetnek, így például a fegyverrejtegetés vagy az államrend erőszakos megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés. Ezt a sommás semmisséget a törvényhozó azzal indokolta, hogy általában ezek az eljárások koncepciós jellegűek voltak . Ez a kényelmes indoklás, noha méltán sértheti azokat, akik esetleg – és ma mind többen vannak ilyenek – büszkén állítják, hogy 1948ban vagy 1950ben tényleg fegyveresen szervezkedtek a kommunizmus ellen, egyúttal azonban eldöntetlenül hagyja azt az ősi jogfilozófiai kérdést: törvényt sérte az, aki törvénysértő eszközökkel lép fel a törvénysértő hatalom ellen? Siettében a törvényhozó nagyvonalúan járt el, a semmissé nyilvánítást nem kötötte semmiféle eljáráshoz; elegendő igazolni, hogy az egykori elítélt et a törvényben felsorolt valamelyik cselekményért ítélték el. Igaz, következményei sem voltak akkor a semmisségnek, hisz a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól az 1963 előtti elítéltek már amúgy is mentesültek, a kárpótlás pedig akkor nem tűnt reali tásnak. A bomladozó pártállam 1963 előtti korszakától amúgy is igyekezett véglegesen elhatárolni magát. Utolsó törvényhozóinak nem esett hát nehezére – mondhatni, semmibe sem került – , hogy az idestova 30 éve lezártnak tudott múltat mindenestől a tökéletes bűnösség korszakának minősítse. A köztársaság kikiáltását előkészítő politikai egyeztető tárgyalások során a pártok szakértői büntetőjogi reformokban is megegyeztek. Az állam és a közrend elleni bűncselekmények egy részét – például az izgatás, tiltott hat árátlépés, közösség megsértése – kitörölték a büntető törvénykönyvből, más bűncselekményeknek pedig a meghatározását változtatták meg. A régi Btk. szerint például, aki a Magyar Népköztársaság hátrányára felhasználható adatokat gyűjt abból a célból, hogy az okat külföldi kormány vagy szervezet tudomására hozza, kémkedést követ el. E meghatározás alapján
