Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ)
146 minden újságírót, minden szociológust, minden kutatót – tetszés szerint – kémnek lehetett volna minősíteni. Az 1989. október 15én hatályba lépett módosítás s zerint a kémkedést az követi el, aki külföldi kémszervezet megbízásából hírszerző tevékenységet folytat. Emberi jogi szervezetek, így például a Magyar Helsinki Bizottság vagy a Független Jogvédő Szolgálat, kezdettől fogva elutasították azt, hogy a semmissé g 1963ig vonatkozzék csak a politikai bűncselekményekre, elutasították ezt az 1963as cezurát. Az emberi jogokat sértő törvényhozási, rendőri, bírói gyakorlat egészen 1989ig fennmaradt – hangoztatták ezek a szervezetek. A Helsinki Bizottság memoranduma p éldául, amely még 1989. június 30án készült az ellenzéki kerekasztal számára, azt kívánta, hogy a büntető törvénykönyv módosításával egyidejűleg mondják ki: mindazok, akiket állam elleni bűncselekmény, továbbá közösség megsértése vagy közveszélyes munkake rülés miatt ítéltek el, az emiatt kiszabott ítéletükkel kapcsolatosan mentesülnek a büntetett előélet hátrányos következményei alól és a mellékbüntetések alól. Az e törvények alapján – ez még mindig idézet ebből a memorandumból – az elítéltek kártérítésre tarthatnak igényt; a kártérítés feltételeit külön törvénynek kell szabályoznia. A felhívásnak nem volt nagy visszhangja. A büntető törvénykönyv reformja, meg utána az 1963 előtti ítéletek semmisségének kimondása azonban együttesen mégis kikerülhetetlenné t ette a kérdést: mi lesz az 1963 utáni ítéletekkel? Hiszen jórészüket olyan bűncselekmények miatt szabták ki, amelyek jogállamban vagy a régi Btk. által kiírt formában már nem voltak bűncselekmények. Sokan bagatellizálták az 1963 utáni jogsérté seket, egyszerűen nem sejtették, hogy hány politikai ítélet született. Én próbáltam évrőlévre a Statisztikai Szemléből, a Statisztikai Közlönyből, meg egyéb adatok alapján összeszámolni, hogy hány emberre vonatkozhat jelenlegi formájában ez a törvényjavas lat. Én úgy gondolom – ez inkább hozzávetőleges becslés, mint valami megalapozott számítás – , hogy húszezer körül lehet azoknak az embereknek a száma, akik 1963 és 1989 között valamilyen politikai ítéletet szenvedtek el, vagy pedig olyan bűncselekményért l ettek elítélve, amelyek a jelenlegi Btk. szerint már egyáltalán nem bűncselekmények, nem is léteznek. A bagatellizálás mellett a másik probléma az volt, sokan úgy vélték, nincs szükség külön törvényre, szabad az út, mindenki kérhet perújítást, benyújthat t örvényességi óvás iránti kérelmet. Az egyéni út azonban távolról sem volt olyan széles, mint hirdetői vélték. Jogi jártasság és erős késztetés kellett volna a használatához, ezzel pedig az elítéltek többsége nem rendelkezett. De bizonytalanok voltak a bíró ságok is. A perújításra nem láttak indokot; attól, hogy 1989ben eltörölték az izgatás bűncselekményét, az 1979ben kiszabott ítélet még nem semmisül meg – vélték. Előfordult, hogy a bíróság kimondta a semmisséget, az ügyész azonban fellebbezett. Feltehető leg nem tartotta helyénvalónak, hogy a bíróság visszamenőleges hatállyal kimondja: nem is történt bűncselekmény. Máskor a bíróság utasította el a keresetet, és csak a legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán mondták ki – némi élcelődés az MSZMP rovására, 1976ban – : nem bűncselekmény. Pedig – ellentétben az 1963 előtti perekkel – a friss ügyekben a semmisség kimondásának gyakorlati jelentősége lett volna. A köztársaság kikiáltásakor kihirdetett amnesztia természetesen kegyelmet adott azoknak, akiket eltörö lt bűncselekmények miatt ítéltek el, a kegyelem azonban nem vonatkozott az összbüntetésbe foglalt ítéletekre. Ha tehát valakit lopásért felfüggesztett hat hónapra ítéltek, majd tiltott határátlépés kísérletéért tíz hónapot kapott, le kellett ülnie a 14 hón ap összbüntetést, noha a Btk. reformja időközben megszüntette a tiltott határátlépés bűncselekményét. Így történhetett meg, hogy a régi rendszer jónéhány politikai elítéltje a gyűjtőben élte meg az első szabad választást. Nehéz megérteni, miért is tartott kerek két esztendeig, hogy az 1963 előtti ítéletek semmisségét kimondó törvényt kövesse a párja, az 1963 utáni ítéletekről szóló. A bírói kar jó része, úgy tetszik, nem lelkesedett a törvényjavaslatért. Akik 1963 előtt már ítélkeztek, jobbára időközben nyu gdíjba
