Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam- és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - INOTAY FERENC, DR. (KDNP)
144 Az 1963 – 1989es évek sokak tudatában úgy élnek, hogy akkor nem történtek felháborító, jogtipró ítéletek, gazembersé gek. Ennek oka az, hogy az 1956os forradalom életben hagyott közreműködői közül gyakorlatilag majdnem mindenki szabadult, valójában pedig 1963 után is működött a kádárimünnichi terror, de egyre inkább a nyilvánosság mellőzésével. A Mécs Imre képviselőtár sam által felsorolt és részletezett esetek meggyőzően bizonyították, hogy töretlenül folytatódtak az 1963. évet megelőző időszak bírói talárba öltöztetett gazemberségei. Hasonló módon készültem én is arra, hogy tényeket tárok fel, eseteket sorolok fel az 1 963 utáni brutalitásokra, de a Mécs képviselőtársam által felsoroltak kiegészítése az a téma túlbeszélgetése, túlbizonygatása lenne. Kiegészítésül csak az egyházak áldozatait kell megemlítenem. Azon lelkészeket, akik nem csináltak mást, mint lelkiismeretük szerint, de nem az Állami Egyházügyi Hivatal intenciói szerint gyakorolták hivatásukat. Ilyen kivétel nélkül minden, de minden felekezetnél előfordult. A nevek felsorolása szinte vég nélküli lehetne, de csak egy, mindenki által ismert nevet említek, a hus zártisztből lett Tabódy esperest, aki sok más, vele azonos és más felekezetű lelkésszel azonosan nem csinált mást, csak a hivatását gyakorolta. Az ÁEH által nem támogatott módon lelkészeket képzett, sőt pappá is szenteltetett. Ezért súlyos büntetést is kap ott. Az ilyen esetekkel, ha nem is részletesen kifejtve, hanem csak eseménycsoportokat mint eseménycsoportot megemlítve, feltétlen ki kellett egészítenem az esetek felsorolását. A tényekhez igazodva, az igazság igénye megköveteli annak megemlítését is, hog y 1963tól 1989 felé közeledve a most semmissé nyilvánítani kívánt ítéletek száma csökkent, annak ellenére, hogy a jogszabályok nem változtak, és a jogszabályok által üldözni előírt cselekmények száma nemhogy csökkent volna, hanem növekedett. Ez egy ellent mondásnak látszik. De a mai szabadságunk, szabad választásunk és többpártrendszerünk előkészítő cselekményeit ugyanis az érvényes jogszabályok üldözni és büntetni rendelték. Ez az üldözés, főleg a súlyos ítéletek, folyamatosan csökkentek. Én úgy értékelem, hogy egy törvényi rendelkezés nélküli, a cselekmények megítélését megváltoztató előzetes, spontán semmisség keletkezett a folyó ügyeknél, ami visszamenőleges semmisséget ugyan nem eredményezett, de előfutára lett a mi semmisségi törvényeinknek. Van azonba n ezzel a törvénnyel kapcsolatban egy problémám is. A semmisségi eljárás az amúgy is túlterhelt bírói apparátust tovább terheli. A bíróságok munkáját az állampolgárok részéről eddig is folyamatos kritika érte, hogy a perek – a kezdetétől a végéig – a bírós ágok túlterheltsége miatt indokolatlanul nagyon hosszú időt vesznek igénybe. A bíróságok leterhelése ezen törvény következtében tovább növekedik. Nem tudok azonban ennek kiküszöbölésére semmilyen javaslatot tenni, csak mint tényt kívántam rögzíteni. A törv ényjavaslathoz eddig benyújtott módosító javaslatokkal egyetértek, és a magam részéről támogatom. Hozzászólásom elején említettem, hogy kis hazánk az ítéleteket később semmissé nyilvánító országgá vált. Külföldre szakadt, de magukat magyarnak valló barátai mmal folytatott egyik beszélgetés összesítése tudatosította bennem a következő semmisségi sorozatot: Az 1848 – 49es szabadságharc utáni embertelen ítéletek később semmissé lettek nyilvánítva, így lett a távollétében halálraítélt és képletesen felakasztott A ndrássy Gyulából miniszterelnök. Ezután egy hosszabb semmisségi intézkedés nélküli időszak következett, de az 1918. év ősze semmissé nyilvánítást hozott a háborút ellenzők elleni ítélet vonatkozásában, majd 1919 tavasza az akkori proletárdiktatúra előkészí tésében vétkesek ellen a köztársaság alatt hozott ítéletek semmisségét eredményezte. Ezután az 1920as semmisségi rendelkezéssorozat következett, amikor is a proletárdiktatúra alatt hozott ítéletek lettek semmissé. Ezt ismét egy negyedszázados semmisítési szünet követte, majd 1945ben megindult egy újabb semmisítési hullám, ami az 1920 – 45 közötti ítéletek semmisségi
