Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. február 10. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az ülés megnyitása - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
141 Figyelemmel az Országgyűlés három illetékes bizottságának Josef Vavrousek cseh és szlovák környezetvédelmi m iniszter meghallgatásáról kiadott állásfoglalására és a parlamentek környezetvédelmi bizottságainak közös nyilatkozatára, a magyar tárgyalódelegáció 1991. december 2án tartott budapesti találkozóra új javaslatokat dolgozott ki. Az új javaslatok értelmében lehetőség nyílnék a korábban kezdeményezett kétoldalú bizottság nemzetközi, többek között az európai közösségek által javasolt szakértőkkel történő kibővítésére, amit a cseh és szlovák fél is szorgalmaz. A december 2ai találkozón sikerült kidolgozni a sz akmai bizottság mandátumára és feladatára vonatkozó közös tervezetet. Ennek mandátuma kiterjedne bármilyen változat ökológiai és más hatásainak vizsgálatára. Az elgondolás lényege az volt, hogy minden ismeret összegezése után, körülbelül ez év június, júli us hó folyamán a háromoldalú bizottság ajánlásainak figyelembevételével döntene a két kormány a közösen vállalható megoldásról. Természetszerűleg következett viszont ebből, hogy kértük: a vizsgálat befejezéséig a cseh és szlovák fél ne hozzon olyan döntést , és ne végezzen olyan munkálatokat, amelyek a Duna elterelésével járó egyoldalú megoldásra irányulnak. Tehát a magyar tárgyaló delegáció a korábbiakkal ellentétben nem általában kérte a cseh és szlovák területen folytatott, a vízlépcső befejezésére irányu ló munkálatok leállítását. Indítványunk csak azokra a munkákra vonatkozott, amelyek még az 1977. évi államközi szerződéssel sem összeegyeztethetők. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a cseh és szlovák delegáció e természetes feltételt nem hajlandó teljesíteni , nem hajlandó elfogadni, a tárgyalások megszakadását elkerülendő a magyar tárgyaló delegáció további tíz napot ajánlott föl szempontjaink megfontolására. Jan Carnogurski, a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke – ő vezeti a cseh és szlovák kormánydelegációt – ezután 1991. december 18án írott levelében hangsúlyozta, hogy a cseh és szlovák fél számára csak olyan megoldás fogadható el, ami a bősi vízlépcső üzembehelyezésével számol, és ennek érdekében továbbra is folytatja a vízlépcsőrendszer kivitelezési munk álatait. Ez a közös tervtől eltérő, egyoldalú, a Duna elterelését is célzó, azt magában foglaló építési tevékenységre is vonatkozik. Emiatt 1991. december 19én Antall József miniszterelnök levélben fordult Marian Calfa cseh és szlovák kormányfőhöz, és ism ételten kérte az említett ésszerű kérés elfogadását. A levélben azt is el kellett természetesen mondani, hogy amennyiben a cseh és szlovák fél nem állítja le a bősi vízlépcső üzembehelyezésére irányuló, egyoldalú megoldásokkal járó munkálatokat, a Magyar K öztársaság Kormánya kénytelen lesz áttekinteni a tárgyalások megszakadásának következményeit, különös tekintettel az 1977. évi államközi szerződések sorsára. Marian Calfa cseh és szlovák miniszterelnök február 4én válaszolt. Levele szerint kormánya olyan határozatot fogadott el 1991 decemberében, amelynek alapján – bár helyesli a szakértői bizottság munkáinak megindítását – a bősi vízierőmű üzembehelyezése egyoldalú megoldással, ha kell, a Duna önhatalmú elterelésével a Cseh és Szlovák Köztársaság területé n történik meg. Mindez azt jelenti, hogy nem lehet kétségünk az északi határainknál megkezdett építkezés céljairól, és szembe kell néznünk annak következményeivel. Az egyoldalú befejezés gondolata nem újkeletű. Már az Adameckormány is foglalkozott vele 19 89 őszén. A mostani tervről és megindult munkálatokról a sajtó az úgynevezett Cváltozat néven adott hírt, míg a hivatalos jelentések többnyire ideiglenes megoldásról szólnak. Eszerint a dunakiliti tározó magyar részének elhagyásával a Dunát cseh és szlová k területen elterelve helyeznék üzembe a bősi erőművet. A magyar Kormány álláspontja szerint a Cváltozat ellentétes a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartásának elvével, amely a nemzetközi jog feltétlen kötelező szabálya. A Duna Pozsony t elhagyva nemzetközi határfolyóvá válik, tehát részben magyar, részben csehszlovák főhatalom alá kerül. Ebből következik, hogy a közös határfolyó sorsáról csak a két állam egyetértésével lehet dönteni. A Cváltozat ellentétes az államhatárok sérthetetlens égének elvével. A Duna elterelése ugyanis a közös szakaszról csehszlovák területre vinné át a hajózás főútvonalát,
