Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A helyi önkormányzatok 1992. évi címzett és céltámogatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
1387 Megkérdezem Fekete Pál urat, az önkormányzati bizottság előadóját, a részletes vitában kíváne szólni. Nem kíván. Kérdezem Wekler Ferenc urat, az önkormányzati bizottság kisebbségi előadóját, kíváne a részletes vitában felszólalni. Szintén nem. Kérdezem Lukács Tamás urat, a költségvetési bizottság előadóját, a részletes vitában kívá ne szólni. Nem. Következnek a hozzászólások. Hatvani Zoltán képviselő úr következik a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Dr. Hatvani Zoltán (SZDSZ) HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatokat véle ményem szerint elsősorban az azokhoz benyújtott módosító javaslatok minősítik. Nézzük például ezt az önkormányzatok céltámogatásáról szóló törvényjavaslatot és módosító javaslatait! A módosító javaslatok egyik – nagyobbik – része a Kormány által elutasítá sra javasolt céltámogatási igények kielégítését célozza. Gondolom, ilyen témájú javaslatot majdnem minden olyan képviselőtársunk benyújtott, aki felfedezte a törvényjavaslat 5. számú mellékletében az elutasításra javasolt 836 igény között választókörzete v alamelyik települését. Én 5421es szám alatt, illetve az ahhoz kapcsolódó 5489es szám alatt nyújtottam be javaslatomat körzetem elutasításra javasolt tizenöt települése érdekében. Hogyne nyújtottam volna be javaslatomat, amikor egymás után kaptam az elkes eredett hangú leveleket! Ezek a polgármesterek által írt levelek általában arról szóltak, hogy bízva az önkormányzati törvény és az országgyűlési irányelvek szép ígéretében, abban, hogy legyen minden falunak egészséges ivóvize, céltámogatásokat igényeltek a megvalósításhoz. Arról is szóltak ezek a levelek, hogy ha már drága pénzen terveztettek, jó volna meg is építeni; vagy ha már a kutat megfúrták, jó volna vezetéket is építeni – vagy azt minden utcába elvezetni, ha már valahova elvezették. Megírták, hogy akik folytatni akarták a megkezdett munkát, mégegyszer nem kaptak vízjogi létesítési engedélyt, és ezért lesznek elutasítva. Mások azt írták, hogy nagy a költség, mert csak drága berendezéssel lehet vizüket ivóvízzé alkalmassá tenni – például vastalanításs al – , és ezért lesznek elutasítva. És volt, aki azt írta, hogy nem is tudja, mit mulasztott el benyújtani a rövid idő alatt, amiért nem kapják majd meg a kért támogatást. Tehát benyújtottuk javaslatainkat, makacsul ragaszkodva a gondolathoz, hogy az igénye k jogosak. Benyújtottuk javaslatainkat, pedig sejtettük, hogy azok reménytelen sorsúak, el lesznek utasítva. Ezek a javaslatok ugyanis jóakarat nélkül nem férnek bele a céltámogatás jelenlegi rendszerébe. A céltámogatás jelenlegi rendszere ugyanis úgy műkö dik, hogy először adva van egy keretösszeg, azután a támogatás irányelvei, majd lehet jelentkezni az igényekkel. Igen ám, de az igények törvényszerűen minden esetben meghaladják a lehetséges keretösszeget. Mit lehet ilyenkor tenni? Ekkor jön a kormánytrükk . Az igénybejelentés technikáját és feltételeit úgy kell előírni, hogy az eleve garantálja az igények tizedelését mindaddig, amíg azok szépen bele nem férnek az adott keretbe. Régi ismert fogás ez, képviselőtársaim, de ki kell jelentenem, egy demokratikus rendszer kormányának ez az eljárás igazán nem válik becsületére. Nem lehetett volna nyíltan, becsületesebben és mindenekelőtt demokratikusabban kezelni ezt az ellentmondást? Szüksége vane a Kormánynak arra, hogy kicsinyes vádakat suttogjanak arról, miért lehetett 93 önkormányzatnak 836tal szemben mégis utólag bekerülnie a keretbe? Képviselőtársaim! Arra gondoltam, amikor írtam az 5422es számú módosító javaslatoma – amely arról szól, hogy kapjanak lehetőséget az elutasításra javasolt önkormányzatok
