Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
1372 Igen Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A munkavál lalók, amikor fizetik a nyugdíjjárulékot, akkor abban a hitben élnek, hogy egy biztosítási rendszer részeként a befizetett összegeiknek megfelelően fognak majd ellátásban részesülni. Ugyanakkor, amikor nyugdíjba vonulnak, nagy meglepetéssel azt tapasztalha tják, hogy a nyugdíj kiszámításánál a nettó bért veszik alapul. A dolgozó és a munkáltató ugyanakkor egyaránt a bruttó bér után fizeti a járadékokat. Egyértelmű az, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint a bérek adótartalma is: nyugdíj, egészségbiztosítási és szolidaritási alapfizetési kötelezettséggel terhelt, vagyis az adó és a szolidaritási alap is társadalombiztosítva van. Tehát kérdezem: igazságosnak tartjae a miniszter úr azt, hogy a biztosítási jellegű elvonások nem a valós jövedelemre épülnek, illetve tervezike, hogy a jövőben a nyugdíjak kiszámításánál a bruttó fizetést vegyék alapul? Várom a miniszter úr válaszát. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra dr. Kupa Mihály pénzügyminiszter úr válaszol. Dr. Kupa Mihály pén zügyminiszter válasza KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Négy évvel az adóreform után azért ezek eléggé olyan kérdések, amiket már kétezerszer megválaszolt mindenki… (Derültség a jobb oldalon.) …, de veszem a fáradságot és elrabolom az önök idejét evvel. A második résszel kezdeném. El szeretném mondani, hogy nem tervezi a kormányzat a termékek tényleges adótartalmának nyilvánosságra hozatalát, mert ezt csak akkor tehetné meg, ha Magyarországon tervutas ításos rendszer lenne, hatósági árrendszer működne, amelyben a kormányzat maga dönti el, hogy a termék árában mennyi tiszta jövedelem képződik és abból mennyi fizetendő be az államkasszába. Ez jó néhány éve hál† istennek nem gyakorlat és nem is lesz. A töb bszörös adóztatás megszüntetését illető kérdést én kénytelen vagyok azt mondani, hogy a képviselő úr sajnos teljesen félreérti, és akik ezt a példát csinálták, azok sem nagy szakemberek lehetnek… (Derültség a jobb oldalon.) …, mert ez játék a számokkal, eg y számtanpélda, az adózás pedig itt nem számtan kérdése. Való igaz például az, hogyha egy adóalapot csökkentünk és arra ugyanolyan összegű adót számítunk rá, akkor az adó mértéke növekszik. Tehát ez a számtani része és nem a közgazdaságtani része. Egyébké nt el kell ismernem, hogy a példa szellemes. Sikerült találni egy lényegében értéktelen terméket, ami majdnem korlátlanul található a természetben, és ebből adódóan az ára túlnyomórészt a hozzáadott értékből tevődik össze, és ennek a hozzáadott értéknek – bért, üzemanyagot használnak fel hozzá, nyereséget realizálnak a tevékenységek – óhatatlanul van adótartalma. Az ön által felsorolt helyi adókról is elhiszem, hogy nagyságrendje az adott helyen a példa szerinti, és erre az egy termékre is megállapítható, h a a termelő csak ezt az egyetlen terméket termeli, forgalmazza, hogy mennyi az adótartalom. Ellenkező esetben azonban a vállalkozásokat nem lehet befolyásolni, ha több termékkel dolgoznak, hogy az előző adónemeket, tehát az áfákat tartalmazó általános költ séget a termékek között hogyan osztják fel. Hát, nyilvánvaló, hogy a legjobb belátásuk szerint. Azt is szeretném elmondani, hogy nem szabad összetéveszteni az adminisztratív nyilvántartási, számlázási előírásokat az adó közgazdasági természetével. Közgazda ságilag a hozzáadott értékadó, az áfa ugyanis nem egyedi árak kalkulációs tényezője, hanem a piacon kialakult egyensúlyi ár meghatározott hányada az adóteher. Ettől teljesen különálló dolog, hogy a korábbi fázisokban felszámított és megfizetett áfa levonha tósága érdekében minden számlán az adót külön fel kell tüntetni.
