Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
1348 kifelé kommunistázik. Kérem szépen, ha itt lenne, azt mondanám neki, hogy "Szégyellje magát Balogh János!" (Taps az SZDSZ soraiban.) E lnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy ezért ki fogok kapni vagy tartok tőle, de én mégiscsak ezt a három példát azért hoztam fel, hogy érzékeltessem, miről szeretnék beszélni a törvényjavaslat kapcsán. Én azt szeretném: a törvényjavaslat olyan legyen , és a Parlament olyan törvényt fogadjon el, amelynek elfogadása után az ilyen Balogh Jánosféle kinevezésekre egyszerűen nem kerülhet sor! Ugyanis el kell döntenünk, hogy szükségünk vane ezekre a szakemberekre, az ilyen típusú posztokra vagy nincs szüksé g? Ha szükségünk van, akkor nevezzünk ki ide szakembereket – Bogárdi Zoltánt például nem kifogásoljuk – , de ha nincsen szükség, akkor ezeket a posztokat szüntessük meg és a felszabadult pénzeket költsük el inkább közhasznú célokra! Én azt hiszem, hogy ez j ó lenne a magyar lakosságnak, jó lenne a kormánypártnak, és jó lenne az ellenzéknek egyaránt. Befejezésképpen nagyon röviden szeretnék pár dolgot mondani. A keresztfinanszírozás kérdése: nagyon jó lenne, ha csupán közgazdasági megfontolásból a törvény tilt aná a keresztfinanszírozást. Ha ezt nem tesszük meg, akkor ebben a nagyon súlyos gazdasági kérdésben egyszerűen semmit nem léptünk előre! Egy szót a kényszerátalakításról, amely a felszínen úgy tűnik, mint egy jó intézkedés. Állami vállalatokat, olyan form ákat, amelyek a külföldi beruházók számára nem megemészthetők, átalakítjuk számukra közérthető gazdasági társaságokká. Én tartok tőle, hogy a dolog mögött nem ez van, hanem inkább az, hogy a vállalatok önállóságát akarják megszüntetni. Hadd hívjam fel figy elmüket arra – és itt csatlakozom Pál László képviselőtársamhoz – , hogy ha Magyarországot valami kiemelte az elmúlt évtizedben a környező volt szocialista országok közül, annak két fő oka volt. Az egyik a magánvállalkozás viszonylagos elterjedtsége, a mási k pedig az állami vállalatok önállósága. A magyar állami vállalatok pusztán annál fogva, hogy némi önállóságot élveztek, sokkal, de sokkal hatékonyabbak voltak, mint bármely más szocialista ország állami vállalatai. Na most, az átalakítá ssal olyan helyzet jön létre, hogy gazdasági társasággá alakulnak át ezek a vállalatok, a gazdasági társaság már nem önálló, hanem ott a taggyűlés, a részvényesek döntenek minden részletkérdésben, de attól tartok, hogy a Kormány nem meri törölni a vállalat i önállóság intézményét, mert mégis ennek a politikai következményeit nem vállalná, ehelyett egy nyugatiasnak tűnő kényszerátalakítást hajt végre, aminek eredménye azt, hogy ezek a vállalatok visszazüllenek a tervutasításos vállalatoknak a szintjére. Kérem , ne tegyék ezt! Végül valóban legutoljára szeretnék egy apróságot megemlíteni, megint csak a gazdasági ésszerűség követelményeinek a minimumáról szólva. A törvényjavaslatban van egy olyan kitétel, hogy a kizárólagos állami tulajdonban álló gazdasági társa ságokban fennálló üzletrészek nem terhelhetők meg. Én azt hiszem, hogy akik ezt kitalálták, azok arra gondoltak, hogy ilyen módon kell majd védeni az állami tulajdont. De ezzel, kérem szépen, nem védik, hanem züllesztik. Gyakran hangzik el az a vád a kormá nykoalícóval szemben, hogy nosztalgiával tekint a Horthyrendszerre is. Hadd mondjam itt azt, hogy örülnék neki, hogyha a Horthyrendszerrel való kokettálás vádját tudnám megfogalmazni. Miért mondom ezt? Kérem szépen, az 1848as forradalmaknak volt az egyi k legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzése az, hogy mindenfajta tulajdon forgalomképességét megteremtse. Ez a tilalmi korlátozás valóban nagyon nagy mértékben hasonlít az ősiség jogintézményére, ahol a nemesek azt gondolták, hogy akkor védik a tulajdonuk ban álló földeket, hogyha azokat nem engedik megterhelni, és hadd mondjam önöknek azt, hogy bár az 1848as forradalmak és szabadságharcok elbuktak Magyarországon, mindenképpen elbuktak, az ősiség jogintézményét mégsem sikerült, hála Isten, visszaállítani. Legalábbis 1992ig nem. És hát én nagyon bízom abban, hogy meggondolják ezt a javaslatukat, és – hogy mondjam – nem fognak olyan
