Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
1347 Azt hiszem, ha önöknek az az álláspontjuk, hogy a magyar társadalom vagyonát nem kívánják saját vagy akár mások politikai céljainak finanszírozására felhasználni, akkor készséggel elhiszem, hogy önök ezt nem akarják, azonban azt javaslom, hogy foglalják össze az akaratukat törvényben. Ha ezt megtagadják, akkor félek, hogy az a bizalmatlanság, amely a kormánypárt és az ellenzék között feszül, tovább fog mélyülni. A következő kérdés, amelyet megintcsak politikai horderejűnek ta rtok: a vezetők kiválasztásának rendszere. Megint többen beszéltek róla, többek között Pál László képviselőtársam nagyon jól világított rá a kérdés lényegére. Azt hiszem, hogy már szép számmal akadtak botrányok ebben az országban, amelyek a vezetők kiválas ztásával voltak kapcsolatosak. Önök mondhatják azt, hogy persze ellenzéki politikus, örüljön annak, hogy a kormánypárt bakikat vét, azonban nagyon tévednek, ha azt gondolják, hogy ez nekünk jó. Nekünk nem jók az ilyen típusú anomáliák, mert azok az emberek , állampolgárok, akik látják ezeket a visszaéléseket, nemcsak a kormánykoalícióra haragszanak, hanem az egész rendszerváltásból ábrádulnak ki. Ez nem érdeke – reményeim szerint – sem a kormánypolitikának – , az ellenzéknek semmiképpen sem érdeke! Miről is v an itt szó? Kérem, egy kicsikét próbáljunk meg emlékezni – mert nem olyan régen történt – , hogy mit is neveztünk vagy nevezzünk hatalomátmentésnek? Azt, hogyha egy állami vezető, aki pozíciójához politikai okokból jutott, azt a politkai rezsim elvesztéséve l át akarja menteni – ugye? És ebben az elemben, a hatalomátmentésben igazából két elem van, ami botrány. Az egyik: a hatalomátmentés, de azt megelőzően is van egy botrányos elem, és erről szeretnék beszélni, ez az a botrányos elem pedig az, hogy valakit, noha nem ért valamihez, mégis pusztán politikai okokból kineveznek. A rendszerváltás alatt azt mondtuk mindannyian, – MDF, SZDSZ, FIDESZ, lehetne neveket sorolni – , hogy a politika vonuljon ki a gazdaságból. Erre mi történik most? – és engedjék meg, hogy h árom nevet említsek: Bogárdi Zoltánét, Horváth Béláét és Balogh Jánosét. Azért mondok három nevet, mert három különböző dologról van szó. Bogárdi Zoltán kinevezését nem kifogásolom – hadd kezdjem rögtön az övével. Mégpedig azért nem, mert Bogárdi Zoltán, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát elnökvezérigazgatója megítélésünk szerint jó szakember. Engem nem érdekel, hogyha egy MDFlelkületű politikus – aki jó szakember – visz egy vállalatot, mert azt hiszem, ha jól viszi a vállalatát, az mindannyiunknak közös h asznára fog válni. Horváth Bélánál már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az ő szakértelméről már nem lehetünk – ugye – megbizonyosodva. Tartunk attól, hogy ő inkább a lojalitásáért kapta a kinevezését. Indokolná ezt az, hogy a kormánypárti képviselők közül – mondjuk – a legszaporábban ő szórja a sarat ellenzéki képviselőkre, így hát nem csodálkoznánk az ilyen típusú kinevezésen. Horváth Béla azt nyilatkozta a sajtónak, egy napilapnak, hogy magánügy az ő fizetése. Na most, nem értek ezzel egyet, ez nem így van ! Ha Horváth Béla egy magáncégtől kapná a fizetését, az magánügye lenne, a munkáltató és az ő magánügye lenne, és az APEHé természetesen, de ha egy harcos kormánypárti politikus, vagy nemcsak kormánypárti harcos politikus közpénzekből javadalmazást kap, a z megítélésem szerint nem magánügy, hanem igenis közügy! Végül elérkeztünk Balogh János képviselő úrhoz, aki egyik hónapban átül az SZDSZből az MDFbe, a következő hónapban pedig kap egy zsíros állást a Soproni Szőnyeggyárban. Ha Kisgazdafordulattal élné k, azt mondanám, hogy "lábon veszik a képviselőket, mint a gabonát!" (Derültség.) Tudják, hogy mi az egészben a nevetséges? Az a nevetséges – és kár, hogy Balogh János nincs itt, előbb még itt volt, szívesebben mondtam volna ezt neki – , hogy Balogh János a zzal indokolta az átülését, hogy az SZDSZ – úgymond – nem kellő következetességgel képviselte a rendszerváltást. Erre mi történik? (Zaj.) Ha befejezhetném: beül abba a hatalomba, ahonnan épp nemrég rúgták ki – mondjuk így – a kommunista vezetőt anélkül, ho gy a struktúrához bármit hozzányúlnának – beül ugyanabba a székbe, nem érzi a széket forrónak, felveszi a zsíros pénzt és
