Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
1346 hatalommal felruház, akkor szükséges az, hogy ez a normarendszer az ország nyilvánossága előtt megismerhető legyen. Ő, mármint a Kormány talán most azt gondolhatja, hogy kinevezési jogkörével élve kontrollálni tudja majd a folyamatokat. Fel kell azonban hívnom a Kormány figyelmét arra – és Pál László képviselőtársam hasonlóan szólt erről a kérdésről – , hogy az előző, az elmúlt, sőt mondhatnám, hogy a kimúlt államhatalomnak a jelenlegi Kormánynál sokkal nagyobb, sokkal szélesebb eszközrendsze re volt arra, hogy folyamatokba beavatkozzék – azt hiszem, ebben nincsen közöttünk vita – , és mégis az előző kormány, az előző államhatalom, annak ellenére, hogy teljes hatalma volt az ország fölött, bizonyos gazdasági érdekcsoportoknak igenis a rabjává vá lt, ezt nem tudta kikerülni. És ma, amikor végül is ahhoz képest feltétlenül demokrácia van, meg kell értenie a Kormánynak, hogyha nem törvényi szinten szabályozza a folyamatokat, akkor saját maga is rabjává válhat azoknak, akiknek gondolom, nem kíván rabj ává válni. Én azt hiszem, hogyha normatív szempontrendszerben egy törvény dönti el azt, hogy egy vállalatnak mikor kell bekerülnie a vagyonkezelő részvénytársaság alá, vagy mikor kell kikerülnie onnan, akkor a Kormány sokkal könnyebben fog tudni ellenállni azoknak a lobbytörekvéseknek, amelyek majd el kívánják érni azt, hogy egy vállalat helyi indokokra hivatkozva ne kerüljön ki a vagyonkezelő részvénytársaság alól, ne privatizálják. Minden ilyen alkalommal igazságosnak tűnő érveket fognak felhozni a nem pr ivatizáció mellett, és csupán a gazdasági racionalitás fog olyan következtetést hozni, hogy ezeket a vállalatokat mégis privatizálni kell. Attól tartok, hogy a Kormány nagy nyomás alá fog kerülni, ha nem tud törvényben meghatározott normákra hivatkozni, ak kor nem fog tudni ellenállni ennek a nyomásnak. Azt javaslom, hogy fontolják meg ezeket a kérdéseket. Szeretnék rátérni néhány politikai aggályra, amely a törvényjavaslattal kapcsolatban felmerül. A legelső egy súlyos hiányossága a törvényjavaslatnak, hogy semmifajta rendelkezést nem tartalmaz, amely kimondaná azt, hogy a politikai finanszírozás tilos. Félreértések elkerülése végett, én nem vagyok a politikai finanszírozás ellen, a többpárti demokráciában ez természetes dolog. Itt azonban közpénzekről van s zó. Itt arról van szó, hogy világos jogszabályi normákkal megengedjüke azt, hogy az állami vagyonból politikai finanszírozást végezzünk. Azt hiszem, nem könnyű ennek a kérdésnek a szabályozása, mégpedig azért nem, mert az állami pénzekből való politikai f inanszírozás minden országban hatalmas skandalum, és még a legfejlettebb demokráciákban is előfordul, tehát egy olyan szabályozást kitalálni, amely ennek teljes egészében elejét veszi, valószínűleg nem lehetséges. Aligha hiszem azonban, hogy erre az lenne a válasz, hogy ne foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Azt hiszem, hogy csak a legsötétebb diktatúrák azok, amelyek a nyílt finanszírozást vállalják, de hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy ezt még az MSZMP sem merte megtenni! Ugye, nekem a politikai karri erem szerintem akkor kezdődött, amikor egyetemista koromban a pénzügyi törvényt tanultuk és azt kezdtem el vizsgálni a költségvetésben, hogy MSZMProvat vajon hol van, az MSZMP mennyit kap és honnan kapja azt, és nem találtam sehol, s akkor nekem gyanússá vált, mert azt mégis csak tudtam, hogy valahol azt állami pénzekből finanszírozzák, de ennek jogszabályi nyomára nem akadtam. Ezért azt javaslom, hogy mégiscsak foglalkozzunk ezzel a kérdéssel – mindenekelőtt úgy, hogy a törvény mindenféleképpen mondja ki, hogy a politikai finanszírozás tilos! Azt hiszem, ezen túl egykét részletszabályt még el tudnék képzelni. Javasolnám, tiltsa meg a törvény bármely alapítvány támogatását és finanszírozását, írja elő a kötelező auditálást, mégpedig vita esetén bíróság ált al kirendelt könyvszakértővel. Azt sem tartanám elvetendőnek, hogy meghatározott összeghatár felett csak akkor lehessen kiadásokról dönteni, ha azt egy megfelelő feasibility study, egy megtérülési vagy megvalósíthatósági tanulmány kíséri, amelyet persze az Állami Számvevőszék ellenőriz.
