Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szabad György): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
1340 a jövő ben sem, ha ezt véletlenül a Parlament megszavazná. Hozzáteszem, hogy ezek az elvek, amelyek a mostani törvénytervezetből kiolvashatók, olyan típusú államvállalat viszonyt hoznának létre, amelyik 1968 óta Magyarországon nem volt. Én nem azt mondom, hogy me gszűnt a centralizáció '68 után, voltak centrális elemek szép számmal, és nagyon rosszak, nagyon hibásak, de ilyen mértékű beavatkozás csak '68 előtt volt, mint ami ezekből a törvénytervezetekből kiderülne. Az elmúlt években 8 – 10 minisztérium próbálta a vá llalatok életét befolyásolni, nem ilyen módszerekkel, hanem ennél lazább, demokratikusabb módszerekkel, mint ami itt szerepel, és a 8 – 10 minisztérium is rosszul működött, mert nem volt annyi ismeret ezeknél a minisztériumoknál, hogy jól avatkozzanak bele a vállalatok belügyeibe. Ezzel szemben a két törvényjavaslat azt mondja, hogy két központi állami szerv: az ÁVÜ és az ÁV Rt. majd mindent fog tudni, amikor a vállalatok ügyébe beavatkozik. Hát, uraim, ez lehetetlen. Lehetetlen. Nem tudhatják a vállalatok ga zdálkodását kívülről jól irányítani ezek a szervezetek. Úgyhogy kérem, gondolják meg még egyszer, nem lennee sokkal helyesebb az, ha decentralizálnánk, demokratizálnánk a privatizációs folyamatot, de ellenőriznénk mi is, az állam, a Kormány is, a társadal om is. Egy ilyen elven működi privatizációs csomagot állítanánk össze, én azt hiszem, hogy helyre tudnának kerülni a folyamatok, amelyek részben az előbb elmondott okokból, részben pedig azért, mert a Parlament bizalmatlansága – különösen sajnos a kormányp ártok bizalmatlansága a gazdaság szereplőivel szemben – , az elmúlt másfél év törvényalkotási folyamatai is rányomta a bélyegét. Eddig körülbelül tízszer avatkoztunk be a saját privatizációs törvényeinkbe. Kisebbnagyobb tilalmakat raktunk be, kisebbnagyob b centralizáló elemeket raktunk be, s ezzel már tökéletesen sikerült a partnereket elbizonytalanítani. Elbizonytalanítottuk a vállalatvezetőket is, elbizonytalanítottuk sok helyen a külföldi tőkét is. Annak ellenére, hogy Magyarországra viszonylag nagy töm egben jött be külföldi tőke, ez lényegesen kedvezőtlenebb struktúrájúnak tűnik, mint amilyen lehetne, mint amilyennek indult. Én azt javaslom, hogy nagyon óvatosan bánjunk ezekkel a törvényekkel, centralizációs lépésekkel, s ezekkel a beavatkozásokkal, mer t minden egyes lépésünk visszaveti gazdaságunk fejlődésének a lehetőségét. A következő kérdéskör, amit szeretnék röviden megemlíteni: hogyan privatizáltunk eddig, és hogyan kéne ehelyett privatizálni című kérdés egy másik eleme, tehát nem az, hogy ki priva tizál, hanem milyen kritériumok alapján. Ha megnézzük az elmúlt egykét év nagydobra vert privatizációs problémáit, azt látjuk, hogy minden esetben az akkori eladási ár, a pillanatnyi bevétel volt az az egyetlen szempont, amelyik komolyan hatott az egyes t enderek elbírálásánál. Ezt nem lehet fönntartani, sőt nem szabad megerősíteni mint ami ezekből a törvénytervezetekből következik. Óriási hiba az állami vagyont úgy értékesíteni, hogy az azonnali bevétel legyen a legfontosabb szempont. Ennél sokkal fontosab b szempont az, hogy egy néhány év alatt a gazdaság egészének a fejlődéséhez mit hoz az adott értékesítési privatizációs folyamat. Sokkal fontosabb szempont az, hogy a bevétel mellett a foglalkoztatási kérdések hogy alakulnak, a piacbővülésnek milyen lehető ségei vannak, milyen garanciákat vállalnak a partnerek arra, a vevők, hogy a piac bővülésére sor kerül, hogy a technológiai fejlesztésben mik történnek. Ezekre az "apróságokra" semmiféle figyelmet az eddigi privatizációs akcióink általában – néhány kivétel től eltekintve – nem fordítottak. Szeretném aláhúzni, hogy ezeknek a szempontoknak meg kéne tudni jelenni a privatizációs törvényekben, a vagyonpolitikai irányelvekben és az egész szemléletünkben. Zárójelbe teszem: nem csak privatizációban, hanem felszámol ási folyamatokban ugyanezeket a zavarokat lehet érzékelni, s azért húzom alá a felszámolási folyamatok fontosságát, mert a holnapi nappal hatályba lép a csődtörvény, és ennek következtében számos felszámoláson keresztül alkalmazott privatizációs folyamatta l fogunk találkozni.
