Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szabad György): - VONA FERENC, DR. (MDF)
1334 hogy egy világra nyitott piacgazdaságban a tulajdonnak valódi tulajdonos kell, továbbá abból, hogy az állam a legrosszabb gazda: pazarló, lassú és bürokratikus. A több évtizedes tapasztalat azt a stratégiát írja elő számunkra, hogy a gazdaságban minél kisebbre csökkentsük az állami tulajdon arányát. Azt azonban nem várhatjuk, hogy ez minden esetbe n gyors hatékonyságnövekedéssel is jár majd. Mert az biztos, hogy az állam rosszul gazdálkodik. De az nem biztos, hogy az új tulajdonos feltétlenül jól fog gazdálkodni. Ezért mondom, hogy ne a tulajdonviszonyokat fetisizáljuk, ez nem cél, hanem eszköz a ko rszerű, hatékony piacgazdaság kialakításában. Az államnak természetesen szüksége van vagyonra, hogy közfeladatait teljesíthesse. Ám ezeknek a közfeladatoknak a köre nincs egyszer s mindenkorra kőbe vésve. Gyakran föl kell tennünk majd a kérdést: biztos, ho gy ezt vagy azt a közszolgálati funkciót csak az állam tudja garantálni? Sok mindenről hittük és hisszük, hogy gazdaságosan nem működtethető. Ha bedobnánk a piac mélyvizébe, akkor esetleg a lakossági ellátás kerülne veszélybe. Ezért kell fönntartani az áll ami tulajdont és működtetést. Csakhogy ez – bármennyire igyekszünk is kivonni a piaci viszonyokból – tökéletesen nem sikerülhet. Itt van például a közlekedés, amelynek minden körülmények között mennie kell. Azt tudjuk, hogy nem gazdaságos, tudjuk abból, ho gy állandóan növekszenek díjai, ötszörös, tízszeres árakat fizetünk hovatovább, és még mindig nem gazdaságos. Még mindig a csőd szélén áll, még mindig nem képes érdemi fejlesztésekre, és milliárdos adósságai vannak csak a társadalombiztosítással szemben. T udom, hogy ennek sok összetevője van. A fő probléma azonban az, hogy sosem fogjuk megtudni, voltaképpen mennyire gazdaságtalan ez a tevékenység. A fogyasztó számára piaci jellegű szolgáltatásként jelenik meg, őt magát azonban igazán nem méri meg a piac. El vileg korlátlanul emelheti az árait, utazni ugyanis muszáj, de tulajdonképpen csökkentheti is, ha úgy dönt, hogy mostantól a pénzt nem a jobb, hanem a bal zsebünkből szedi ki. A lényeg az, hogy az ilyen típusú állami vállalatot egyelőre semmi sem kényszerí ti hatékony, gazdaságos működésre. Ezt mindenesetre jó tudnunk, amikor a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon vállalkozói részéről döntünk. Akkor is, ha a tervek szerint ezek is ki lesznek téve a piaci viszonyoknak. Azt mondja a törvénytervezet, az ál lamnak vállalkoznia kell ott, ahol ehhez fontos közszolgálati, gazdaságstratégiai, nemzetgazdasági érdek fűződik. Ez olyan tág meghatározás, amelyben minden benne van. De a törvényjavaslat még két kiskaput is nyit. Az egyiket más fontos érdeknek hívják, am i tipikus gumifogalom – mint ahogy Szalay Gábor képviselőtársam mondta – , lényegében semmit nem jelent. A törvényjavaslat c) pontja hasonló, tulajdonképpen arról szól, hogy tartósan állami tulajdonban maradhat az a vagyon, amelyet semmilyen komoly érdek ne m indokol, de az értékesítés előkészítése különösen sok időt igényel. Ilyen kategóriákkal a tartós állami tulajdon köre behatárolhatatlan. Elvileg is, gyakorlatilag is. Ha már úgy hozunk törvényt valaminek a kezeléséről és hasznosításáról, hogy magát a dol got nem ismerjük, vagyis azt a vagyonlistát, amiről szó van, akkor legalább az elvek legyenek egyértelműek és a való életben használhatóak. Tudom, hogy a tartósan állami tulajdonban maradó vagyonegyüttes nem állandó, az a viszonyok változásától függően vál tozhat. Pontos, előzetes lista nem is készíthető. Így a döntés lényegében a Kormány kezébe tétetik le, ami nem baj, ha az elvek világosak és egyértelműek. Garanciális jelentősége van annak, hogy a Kormánynak időről időre felül kell vizsgálnia ezt a vagyoni kört. Minthogy a Kormány évente köteles beszámolni az Országgyűlésnek a vagyonkezelő részvénytársaság működéséről, célszerű lenne, ha erre a felülvizsgálatra is évente kerülne sor. Különös tekintettel arra, hogy egyes vagyonrészek értékesítésének előkészí tése ugyebár különösen hosszú időt igényel.
