Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. április 7. kedd, a tavaszi ülésszak 21. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat és az állam vállalkozói vag... - ELNÖK (Szabad György): - VONA FERENC, DR. (MDF)
1333 vonását. Mindezt anélkül, hogy tisztázva lenne, milyen céllal és indokkal jogosult erre az ÁVÜ. Eddig ez rögzítve volt, s nem véletlenül. Vagyonvédelmi szempontok indokolják bizonyos értékhatár feletti szerződések létreho zásnak ÁVÜengedélyezéshez kötését. Az értékhatár esetleges túllépésének jogkövetkezményei vannak a törvénysértőre nézve. Azt azonban, hogy mik ezek a jogkövetkezmények, teljes homály fedi. Márpedig tudnivaló, hogy a garancia szankció nélkül csak üres fecs egés. Végül furcsa ellentmondás van, méghozzá egyetlen paragrafuson belül a Vagyonügynökséggel vagyonkezelésre szerződött szakértő jogosítványát illetően. Az egyik mondatból az tűnik ki, hogy az értékesítésre is felhatalmazást kap az, a másik mondatból ped ig, hogy nem. Így azután nem tudni, hogy mihez tartsa magát ez a szegény szakértő. Mindent összefoglalva, azt mondhatom, hogy a tartós állami vagyonról szóló törvényjavaslat a szabaddemokraták részére elfogadhatatlan. Ugyanakkor az ideiglenes állami vagyon ról szóló pedig javítandó, épp azért, hogy elfogadható legyen. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Vona Ferenc, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Vona Ferenc (MDF) VON A FERENC, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Magyarországon ma forradalom zajlik. Nem a történelemkönyvekben olvasható klasszikus fajta, amelyet könnyen fölismerhetünk a barikádokról, lobogó zászlókról és gyújtó hangú beszédekről. A lényeg azonban itt is, ott is ugyanaz: a hatalom és a vagyon újrafölosztása. Ez történik itt is, immár két esztendeje egyfolytában, a magyar történelemben eddig soha nem tapasztalt módon és stílusban. Ha ez a békés, parlamentáris forra dalom győzni fog, ha sikerül az újtípusú hatalmi rendszert megszilárdítani, és ennek keretei között a vagyon újrafelosztását is elvégezni, akkor ez a korszak örökké emlékezetes marad a jövő magyarsága számára, még akkor is, ha nem tudja majd ünnepnaphoz kö tni az emlékezést, mert ennek a forradalomnak csak hétköznapjai vannak. Bonyolult, zűrös hétköznapjai, ahol az új törvény nem lángbetűkkel van az égre írva, hanem paragrafusok százaiban kígyózik elénk a jogászi nyelv borzalmas labirintusaiban. Ké pviselőtársaim! A forradalom metafórát két okból említettem. Részint azért, hogy rámutassak, a mélyben meztelen érdekek harca folyik, és iszonyatosan nagy a tét. Amikor az emberek megvetéssel fordulnak el a politikai közélet sokszor túl hangos, nemegyszer acsarkodó vitáitól, akkor nem gondolnak arra, hogy a késhegyig menő szópárbajokban sosem villan igazi kés; hogy a vádaskodások pergőtüzében sosem dördül el igazi fegyver. Ez nagyon nagy eredménye ennek a mi forradalmunknak, meg az is, hogy itt az igazi kér dés nem az, kié legyen a hatalom, hanem az, milyen formában működjön. Az igazi cél nem a hatalom, hanem a hatalmi szisztéma megszilárdítása. A forradalom nem egyik vagy másik párt győzelméért, hanem a parlamentáris demokrácia győzelméért folyik. Legalábbis így volna, ha megragadnánk azt a világtörténelmi esélyt, amely az ölünkbe hullott. Az ölünkbe hullott, mert lényegében nincs ellenség, akitől el kéne venni a hatalmat meg a javakat. Rajtunk áll, hogy a hatalom eltorzule vagy szolgáló hatalom marad. Tőlün k függ, hogy a javakból mi lesz az enyészeté, mit lehet átmenteni, és mit lehet ellopni belőle. Ha megengedjük, hogy erre a tisztán megjelenő nemzeti érdekre, mint élősködők rátelepedjenek egyéni, csoport- és pártérdekek, ha ezt a szimbolikus forradalmi ha rcot ellepik és kisajátítják a koncért marakodók maffiái és rohamcsapatai, akkor, képviselőtársaim, megérdemeljük a sorsunkat. Ugyanilyen, történelmileg újszerű helyzet áll fönn a vagyon újrafölosztásánál is. Itt sem az a fő kérdés most, hogy kié legyen a vagyon, hanem az, hogy hatékonyan működjön. A tulajdonreform a hatékony gazdaság kiépítésének nélkülözhetetlen feltétele. A privatizációs program abból indult ki,
