Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 31. kedd, a tavaszi ülésszak 19. napja - Személyi javaslatok - GÁL ZOLTÁN, DR. (MSZP) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
1265 1990es politikai megállapodást, akkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy ki a felelős ezért, kit terhel a poltikai felelősség. Megítélésem szerint elsősorban és kizárólag a kormánykoalíció pártjait terheli ezért a felelősség. Tö bb okból is. Egyrészt, amikor látták a Kisgazdapárton belüli viszályt, akkor próbálták elodázni az ezzel kapcsolatos jogi álláspontnak a kialakítását. Amikor a nyilvános szakítás megtörtént, akkor hosszú hónapokig tétovázás következett, és azután is csak e gy bizonytalan alkotmányügyi bizottsági állásfoglalás született meg, ami azt ugyan rögzítette, hogy egy pártnak egy frakciója van, de hogy melyik is – a 35ök vagy a 10ek – a Kisgazdapárt frakciója, arról elfeledkezett, így aztán most is az a helyzet, hog y egyszerre mind a két esetben – a 10eknél is és a 35öknél is – FKgP, FKgP van feltüntetve. Pedig hogy ha egy pártnak egy frakciója van, és két frakció van egyébként a Parlamentben, akkor mint a kettő nem lehet ugyanannak a pártnak a frakciója; azt gondo lom, ez logikus. Így azután, miután a kormánykoalíció pártjai abban a csapdában vergődnek, hogy vagy egy jogsértést, egy abszurd álláspontot fogadnak el, miszerint a 35ök, tehát a már kizártak az FKgPnek a parlamenti frakciója, és ezzel esetleg a 35öket ellenségükké teszi, ezért inkább a könnyebb utat választják, a politikai megállapodásnak a megsértését. Röviden, hogy hogyan jutottunk el idáig. A tárgyalások kezdetétől fogva javasoltuk, hogy a kisgazda frakció és a 35ök állapodjanak meg egymással, és v élhetően ezt az álláspontot a többi párt jóvá fogja hagyni, kézjegyével el fogja látni. Erre nem került sor. Javasoltuk azt is, hogy az MDFfrakció vállaljon közvetítőszerepet ebben a folyamatban. Az eredmények azt mutatják, hogy ez vagy nem történt meg, v agy nem járt sikerrel. Az elmúlt héten egy rendkívüli hatpárti megállapodást kezdményeztünk, ahol a 10ek végre kimozdultak a holtpontról, és amit egyébként Kónya Imre is jelentős előrehaladásként értékelt. A csütörtöki újabb tárgyalási fordulóban a 35ök képviselője újabb haladékot kért, arra hivatkozva, hogy kétnapos frakcióülésükön pénteken és szombaton döntés születik. Ez a döntés azonban nem vette figyelembe, hogy a korábbi 45 tagú frakció 35 fősre csökkent, arról nem is beszélve, hogy de jure már párt nincs is mögötte. Miközben a 35ök képviselője hangoztatta, hogy 1990 májusához képest új helyzet állt elő, az ebből adódó következtetést már nem vonta le. Pedig a 35ök mandátumaik számát tekintve ugyanolyan helyzetben vannak, mint az MSZP. És miközben a z MSZPnek kétkét helye van az állandó bizottságokban, addig a 35ök négy állandó bizottságban is meg akarják tartani a 3 fős képviseletüket. A tegnapi tárgyalási fordulóban újabb ajánlatot tettünk. Látva, hogy csak ideiglenes megoldásra nyílik lehetőség, javasoltuk, hogy átmenetileg a 10ek és a 35ök is tartsák meg helyeiket, és a kormánypárti többség biztosítása érdekében két állandó bizottságban – az alkotmányügyiben és az emberi jogiban – kétkét fővel növeljük az MDFes képviselők számát; valamint, h ogy egy hónap elteltével, ha nem sikerül végleges megállapodást találni, a koalíció vonja vissza képviselőit a két bizottságból. A koalíció képviselői a javaslatból csak a számukra kedvező elemet fogadták el, ezt a 30 napos határidőt. Ez azonban az ellenzé k számára nem elfogadható és nem nyújt elegendő garanciát. Hiszen mi történik akkor, hogyha a harminc nap eltelte után nem vonják mégsem vissza az egyébként ideiglenesen megválasztott képviselőt? Nyilván semmi. És azt hiszem, abban az esetben, amikor rossz precedensek vannak előttünk, lásd a költségvetési törvényjavaslat törvénysértő módon való beterjesztését, lásd Balsai István úrnak törvénysértő eljárását, akkor azt gondolom, nem áll módunkban ilyen bizonytalan politikai megállapodásokra hagyatkozni, és i genis sokkal határozottabb és sokkal szorosabb jogi, illetve politikai garanciákra van szükségünk. Ezért nem áll módunkban elfogadni ezt a 30 napos ajánlatot sem, amit Kónya Imre tegnap megtett, és ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy konszenzussal szülessen meg a döntés. Óvnám attól a Parlamentet, hogy ezt a politikai megállapodást fölrúgva olyan helyzetet idézzen elő, ami vélhetően
