Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 30. hétfő, a tavaszi ülésszak 18. napja - Bejelentés: Juhász Péter jegyző - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-től 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat ... - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZAUTER RUDOLF (MDF)
1179 Képviselőtársaimmal együtt benyújtott egyik indítvány átkozottul nehéz témát érint. A tervezet 2. §a így szól: "Nem illeti meg a kárpótlás azt, aki háborús bűnös, vagy akit népellenes bűncselekmény elkövetése miatt jogerő sen elítéltek, és tulajdoni sérelemre ezzel összefüggésben került sor." Tiszta, világos beszéd, így helyes, ahogy le van írva. A baj csak az, hogy az elítélésre született jogszabály némely paragrafusa visszamenőleges hatállyal született, és olyan tetteket büntet, amelyek az elkövetés idején nem voltak bűnök. Csak példának. A 81/1945 (II.5.) ME rendelet a népbíráskodásról törvény kimondja a 13. § (4) ben, és ez nagyon fontos, hogy "háborús bűnös az, aki magyar állampolgár létére a német hadsereg kötelékében harcolt." Nem óhajtom tisztelt képviselőtársaimat történelmi leckékkel untatni, korábbi felszólalásaimban már többször utaltam rá, de a magyarországi németség sorsa a második világháború alatt nem falusi szinten dőlt el. A magyarországi németségnek csak ki s része, kis hányada ment valóban önként és dalolva Sztálingrád alá ágyútölteléknek, a nagy többség behívóparancsnak engedelmeskedett. Ezek a sorozások az akkori magyar állam tudtával, beleegyezésével történtek, tehát a hatályos jogszabályoknak megfeleltek . Sőt, a német megszállás után, tehát 1944. március 19. után, nagyon sok német származású behívott megpróbált cselezni: a német behívóparancsnak elfelejtettek eleget tenni. Azt hitték, hogy így kimaradnak a vérzivatarból – csalódniuk kellett. Így került so r olyan akciókra, hogy a német hadsereg németek lakta magyar települést megszállva fegyveres erőszakkal hurcolt el férfiakat a német hadsereg kötelékébe. Ezeknek az embereknek egy része ma is birtokolja a háborús bűnösségről szóló ítéletet, ami amellett, h ogy egész életüket tönkretette, még ma is kizárja őket a kárpótlásban részesítendők köréből. Módosító indítványunkban szigorúan körülhatárolva rögzítettük azokat a jogszabályokat, amelyeket ki kell vonni a kárpótlási törvényből kizáró feltételek közül. Tis ztelt Képviselőtársaim! Jogos a kérdés: ezek az emberek miért nem kérnek jogorvoslatot sérelmeikre egyenként? Egyszerű a válasz: nem kaphatnak, mert a Btk. 165. §a még ma is el nem évülő háborús bűntettnek minősíti az általam itt, remélhetőleg érzékletese n vázolt emberi sorsokat. Az csak természetes, hogy ha már a kommunista rendszertől ezt nem is várhattuk el, de az új demokrácia Alkotmánybíróságától igenis elvárhatjuk, hogy végre törölje el a kollektív és visszamenőleges büntetés intézményét. Az Alkotmán ybíróság megkeresésemre elutasító határozatot hozott, egyelőre elhárította még a vizsgálatot. Jakab bácsi már meghalt, de még továbbra is háborús bűnös. Módosító indítványunk támogatását már azért is kérem képviselőtársaimtól, a kollektív bűn alóli feloldo zást végül is Alkotmánybíróságunk vagy Parlamentünk meg fogja hozni, de félő, hogy ezek az emberek lemaradnak a kárpótlás nevű vonatról. És egyáltalán, ahelyett, hogy az illetékesek kérnének elnézést vagy a magyar állam, vagy a saját nevükben az elkövetett igazságtalanságért, az elítélteknek kell ártatlanságukat bebizonyítaniuk, és még ma is gyakran hiába. Furcsállani fogják képviselőtársaim azt, hogy a Bélafi – Szauter – Figler – Schmidt néven beadott módosító indítvány Zétényi aláírással kerül önök elé. De anny i történt, hogy Zétényi úr volt olyan szíves, hogy pontosította indítványunkat, amelyet az emberi jogi bizottság – már abban a formában, ahogy ő végül is megfogalmazta – már el is fogadott. Olyan értelemben pontosította – itt Wekler úrnak mondom – , hogy va lódi háborús bűnösök még véletlenül se kerülhessenek a kedvezményezettek közé. Tisztelt Képviselőtársaim! Másik módosító indítványunk célja a hazájukból elüldözött embereknek a kárpótlandók körébe történő bevonása. Az előző indítvány úgy szól, hogy nem jár kárpótlás annak, akinek anyagi sérelmét más címen orvosolták, egyébként más államtól kárpótlásban részesült. Nos, az utolsó mondattal van problémánk: felesleges és félrevezető, mert akinek az anyagi sérelmét más módon orvosolták, abban benne foglaltatik a z is, hogy az esetleg külföldön történt. Itt kell beszélnem arról a félreértésről, ami a jogszabály előterjesztőit e mondat beillesztésére ösztökélte.
