Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - Interpellációk: - ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
1082 ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyrészt örülök, hogy e z a felszólalás alkalmat ad némely homályos dolog tisztázására, különösen ami a Kormány oktatáspolitikáját illeti és a semlegesség kérdését. Másrészt egy kicsit sajnálkozom azon, hogy játékos elmék a Parlamentet ilyen barkochbázásos játékká ábrázolják, és nem tárgyszerű kérdésekre kérnek tárgyszerű választ. (Közbeszólások a jobb oldalon: Úgy van. Taps a jobb oldalon.) A következő: az első kérdésre a 3/B, C a helyes válasz. (Derültség. Hosszas taps a jobb oldalon.) Egyébként ezzel meg is elégedhetné k, ha nem használnám ki az alkalmat arra, hogy ezt meg is magyarázzam, mert láthatóan nem értik. Itt arról van szó, hogy olyan könyv jelenhet meg Magyarországon, akár tankönyvként is, amelyik ennek a Parlamentnek a jóváhagyását bírja. A szélső baltól, mond juk, a jobb széléig, (Zaj.) ami nem politikai minősítés, hanem a Parlamentben lévő teljesség, akarom mondani. Egyébként a könyv, gondolom, azért került interpellációra, mert nem ért egyet a minisztérium elhatározásával vagy eljárásával. Ebből azt következt etem, hogy ön a könyv mellé állt. Ha ez nem így lenne, kérem, tiltakozzon. (Közbeszólás a jobb oldalon: Ott a helye.) Könyv ugyanis, nyilván képviselőtársam szerint objektív és semleges. Szerencsém van, mert Fodor Gábor képviselőtársam a nyilvános sajtón t ámadta meg ezt a könyvet, azt írván róla szó szerint, hogy ez a könyv bizonyítja, hogy a Kormány nem akar rendszerváltozást, mert kissé rózsaszínűbbre akarja festeni a közelmúltat, mint amilyen volt. Sajnos, ő sem olvasta el a könyvet, mint ahogy föltétele zem, hogy képviselőtársam sem. (Derültség a jobb oldalon.) Ugyanis utána azt írja, hogy ez a könyv nem tesz említést a demokratikus ellenzékről, csak az MDFről és Göncz Árpádról. A 114. és a 118. oldalon tárgyilag be tudom bizonyítani, hogy ez a könyv – a mit én most nem akarok védeni, csak ezt a tévedést akarom helyreigazítani – valószínű, a sajtó hazudott, nem a képviselőtársam tévedett. Egyébként azt szeretném ezzel kapcsolatban még hozzátenni, hogy ennek a könyvnek voltak tárgyi tévedései is, és a szell emiségével nem vitatkozom. Ez a szellemiség nem felel meg a kormánykoalíciónak, de megfelel a Parlamentben képviselt egyéb pártoknak is. Ez a pluralizmus és a tolerancia lényege, hogy ilyen és amolyan szemléletű könyvek is megjelenhetnek, még tankönyvek is . Más kérdés, hogy ki, melyiket választja majd a saját iskolájának, a saját szellemi arculatának megfelelően ezt a könyvet. Ez a demokrácia alapja. Ez a könyv, ahogy hallottuk, Fodor Gábor minősítése szerint is rózsaszín. Amikor megjelent a könyv, maguk a szerzők tisztázták a TV előtt, hogy ezt most ők mondták így, és ez más magyarázatot kíván, hogy a balközépnek felel meg politikailag. Tehát reformkommunista szemléletű. Ilyen párt van a Parlamentben, ilyent lehet kinyomtatni, ebből lehet tanítani, ahol ezt a szellemiséget akarják tanítani. Ez a sajtó- és az oktatásszabadság kérdése. Annál is inkább, mert hiszen ugyanez a képviselőtársunk ideológiailag elkötelezett oktatási rendszertől fél, attól, hogy én a nemzeti keresztény kurzust akarom ráerőltetni az ok tatásra. Hát ilyen formában ugye, természetesen. (Taps a kormánypártok oldaláról.) Egyébként van ennek a könyvnek azért egy olyan oldala is, aminek javítása megfelelne a Parlament kívánságának is. Ugyanis ez a Parlament első törvényében '56 örökösének mond ta ki magát. Azt hiszem, kivétel nélkül, egyhangúan. És az a könyv, amelyik az ellen van, az talán nem való, hogy ebben a formában terjesztődjön, tehát indokolt a kiigazítás. Hadd részletezzem, ez ennyit megérdemel: '56 megítélésében kulcskérdés az, ami a Köztársaság téren történt. A Köztársaság téren ugyanis nem az történt, amit a Kádárpropaganda világgá kürtölt, fényképekkel együtt, hogy ott egy pártházat rohantak meg – ugye, az a párt ellen volt – és erről így ír a könyv: "A felkelők személyi összetétel e sokban változott, soraikban felbukkantak bosszúszomjas lumpenelemek, sőt bűnözők. A legsúlyosabb atrocitás október 30án a Köztársaság téren történt, ahol megostromolták a budapesti pártbizottság épületét, majd a pártházvédők közül jónéhány embert brutál is módon meglincseltek. A demokratikus követelések elfogadása után" – ugyanis 30án már elfogadták, sőt az orosz kormány is
