Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 24. kedd, a tavaszi ülésszak 17. napja - A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat, az időlegesen állami tulajdonban lévő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló törvényjavaslat, valamint az állam vállalko... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NYERS REZSŐ (MSZP)
1059 A 100%os állami hányadot csak néhány kivételes esetben szükséges – véleményünk szerint – megkövetelni, által ában elég a többséget vagy érdemleges tulajdoni hányadot elérni úgy, hogy ennek velejárójaként a tőkebővítés jegyében a magántulajdonnal összefonódva működjön az állami tőke. Mindjárt hozzáteszem azt is, hogy a korábban jelzett, átfogó, komplett privatizác iós törvény vagy törvénycsomag beterjesztését vártuk igazában, és nem nagyon értjük, hogy a Kormány miért visszakozott eredeti szándékától. Miért választotta a szerteágazó, de egymással kölcsönhatásban lévő folyamatok különkülön törvényekben történő szabá lyozását? A stratégiai cél követése – vélményünk szerint – így nehezebb. Ha az átfogó stratégia kimunkálásába a Kormány jobban bevonná az Országgyűlést, nem csupán informálná arról, az javítaná a jogszabályi összehangoltságot, elősegítené a gazdasági élet szereplőinek a megértését, erdményesebb privatizációs gyakorlathoz vezetne. Ma – véleményünk szerint – lehetetlen pontos képet alkotni a privatizáció tényleges menetéről. Megállapodott mérési módszerek nem állnak rendelkezésre a folyamatok érdemi minősítés éhez. Sok a huzavona és bonyodalom, a szubjektív értékelések szélsőségesen eltérőek. Véleményem szerint az emberek többsége igazában nem a privatizáció céljával és gondolatával áll szemben, hanem a jelenlegi körülményeket kritizálja, a gazdaság jelenlegi h elyzetével szemben mélységesen elégedetlen. A szakemberek különben, de a szélesebb közvélemény is szeretne tisztábban látni olyan kérdésekben, mint közelítünke ahhoz a kormányzati célhoz, hogy az állami tulajdon aránya 1994re 50% alá csökkenjen. Majdnem általános a szkepszis ebben a kérdésben. Azután érdekli az, hogy hogyan alakul a hazai tőkeképződés és a befektetési hajlandóság a magyar vállalkozók részéről. Azután: növekedhete évi 3 milliárd dollárral a külföldi működő tőke beáramlása, ami a gazdasági növekedésünket érdemileg előmozdítaná? Elérhetőe 3 – 4 év alatt a kormányprogramban célul kitűzött 30%os külföldi tőkerészarány. Azután: hogyan folyik az önkormányzatoknak és a társadalombiztosításnak történő tulajdonátadás? Kevés az információ erről. Vég ül biztosítotte a kárpótlási folyamat összehangolódása a privatizáció további menetével? Ami információt erről kapunk, az inkább lehangoló, mint biztató. Mindezekben jogos igény van az érdemi társadalmi kontrollra. Az a véleményünk, hogy a társadalmi part nerek egymásra támaszkodását fokozni kell a maihoz képest. A modern piacgazdaságnak tényleg alapvető szereplője a valóságos, a tőkéjét kockáztató tulajdonos. De azért egymagában mégsem forrása a nemzetgazdasági sikernek. A menedzserrétegnek – görög mitológ iai hasonlattal élve – demiurgoszi teremtő szerepe van a gazdaságban. Ezért óvakodni kell attól – rendszerváltás időszakában pedig különösen – , hogy e réteg nagy részének a bizalma és a biztonságérzete megrendüljön. És van még egy harmadik nélkülözhetetlen gazdasági erőforrás: a munkavállalók együttműködési készsége, érdekeltsége az új és új módszerek befogadására. Ennek híján is elmarad a siker. A törvénykezésben és a kormányzásban e három tényező mind jobb, a jelenleginél jobb összekapcsolásáért szállunk síkra. Egyetértünk azzal, hogy törvényi szabályozás különítse el egymástól a tartós állami vagyonnak a kezelését az eladással foglalkozó ügynöki tevékenységtől. A törvényjavaslatokban ez a szétválasztás azonban nem tiszta, hanem mesterkélt és szerintünk bü rokratikus. Túl általánosnak tartjuk mi is – az előttem szólóhoz hasonlóan – a kritériumokat, amelyek alapján kiválasztanák a tartós állami tulajdonú vállalkozásokat. Nem látjuk indokoltnak az állami vagyonkezelő részvénytársaság létrehozását, mint ilyen k özponti részvénytársaságot, amelyik egy ilyen emeletes tulajdonlási szerkezetnek a csúcsán, de még nem is a csúcsán helyezkedne el, hiszen az illetékes miniszter itt a csúcs.
