Országgyűlési napló - 1992. évi tavaszi ülésszak
1992. március 23. hétfő, a tavaszi ülésszak 16. napja - A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről kötött 1977. évi szerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - JÁVOR KÁROLY (MDF)
1001 Ezeknek az a lényege, hogy a Kormánynak a mostani előterjesztése visszalépést jelent az Országgyűlés tavalyi határozatához képest, hogy ez egy lényegesen puhább megfogalmazás , s egyáltalán egy jó csomó egészen apró részletekig menő kérdést szeretnének most ennek az országgyűlési határozatnak a keretében szabályozni. Én azt gondolom, ezeknek egy jó része igaz és indokolt – érvényes ez Fekete Gyula képviselőtársam iménti felszól alására is – , de ennek az érvelésnek a legfőbb motívumainak az indokolásban van a helye, ami alátámasztja döntésünket. Mire van nekünk elsősorban szükségünk – nekünk is, a másik félnek is, az országnak és a környezetnek is? Határozott állásfoglalásra, hogy ezt az 1977. évi szerződést – amelyet Fekete Gyula képviselőtársam jól jellemzett és ami a két ország eredményes együttműködésének és a még meglévő problémák megoldásának a fő akadálya – megfelelő indokoltság alapján meg kell szüntetni. Ez az egyik lényeg es cél. A másik, hogy egy új szerződést kell kötni, melynek keretében a még meglévő problémákat rendezni tudjuk. Mind a két alapvető cél szerepel, benne van a Kormány jelenlegi előterjesztésében. Nézetem szerint tehát ahelyett, hogy ezt az előterjesztést b etűnként górcső alá vesszük és a legkisebb részletekig megpróbáljuk szabályozni, azt kell megnézni, hogy a leglényegesebb elemek benne legyenek, s akkor – hogy minél előbb célt tudjunk elérni – ezt el kell fogadni. Természetesen a magam részéről is el tudo m fogadni, mint ahogy annak idején bizottsági üléseken úgy érveltem, hogy mikor februárban Calfa miniszterelnök úr levelét megkaptuk, amiben ő a továbbépítkezésről szól, úgy véltem, többen is úgy véltük, hogy megérett a helyzet a szerződés felbontására. Ez akkor elmaradt, egy új folyamat indult meg, de ennek is ugyanaz a célja, csak bizonyos tájékoztatások megtételét tette szükségessé. Tehát most véleményem szerint ezt a kormányelőterjesztést támogatni lehet, és szerintem kell is, azzal a megszorítással, am i az ésszerű határidő megfogalmazás helyett egy konkrét határidőt ültet a szövegbe. Ez lehet akár április 30a, én jobbnak tartanám az április 15ét maximum, hiszen az előkészítés, amire többen időt kértek, azóta – február vége óta – folyik, tehát ezt a fe ltételt teljesítettük, s úgy vélem, hogy ez eredményes is lehet. Mondandóm alátámasztására egy rövid, néhány képből álló sort szeretnék felvillantani. Tavaly az Országgyűlés egy olyan határozatot hozott, hogy az 1977. évi szerződést közös megegyezéssel meg kell szüntetni, és egy új szerződést kell létrehozni, amelyben az elsődleges szempont az ökológiai szempont. Ezek után december 2án a kormánydelegációk tárgyaltak és majdnem megegyezés is született nevezetesen arról, hogy egy háromoldalú szakmai tudomány os bizottság vizsgálja meg ezt az egész problémakört. Ennek feltételéül a magyar fél mint végső kompromisszumot, azt fogalmazta meg, hogy a szakmai tudományos bizottság működésének idejére a '77es szerződéstől eltérő munkálatokat függesszék fel. Ezt a más ik fél nem tudta elfogadni. Sorra jöttek az elutasító levelek Carnogursky úrtól és Calfa miniszterelnök úrtól is. Akkor, a környezetvédelmi bizottságban többen úgy éreztük, hogy megérett a helyzet arra – miután a másik fél rendre elutasította kezdeményezés einket – , hogy a magyar fél megszüntesse a szerződést. Ezt egy bizottsági módosító javaslatban meg is fogalmaztuk – ezt azonban a többi bizottságok nem tudták elfogadni. A Külügyminisztérium képviselői sem tudták elfogadni, azt mondták, hogy egy diplomácia i misszióra van szükség, tájékoztatásra van szükség a nyugateurópai országok felé, addig ne hamarkodjuk el a szerződés felbontását. Ettől kezdve tehát egy új fajta logika kezdett el működni. Ennek az új fajta logikának a keretébe illeszkedett az is, hogy miniszterelnökünk egy újabb levelet intézett Calfa miniszterelnök úrhoz, ismét felhívta a figyelmet az ő döntésük
