Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 21. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 13. napja - Bejelentések: Balogh Gábor jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ)
1271 elkötelezte Magyarországot arra, hogy két konkrét cégtől vásároljon telefonközpontokat. A kötelezettség csak a Magya r Távközlési Vállalatra lehet igaz. Ha a Magyar Távközlési Vállalatot privatizálni akarjuk, az utódokra már nem lehet ez igaz, nem kötelezheti őket. Nem tudjuk tehát privatizálni. Vagy egy olyan távközlési törvény születik, amiben nem privatizálunk, vagy e gy olyan, amelyikben nem tartjuk be a tender eredményeit. Mind a kettő rossz, emiatt nem lehet előterjeszteni hónapok óta a törvényt, s amíg nincs távközlési törvény, nincs meg a többi sem. Énszerintem a frekvenciagazdálkodási problémák, a médiaproblémák m ind összefüggnek ennek a nagyonnagyon szerencsétlenül sikerült tendernek az ügyeivel. Mindezt figyelembe véve, én nagyon korrekt elemeket találtam miniszter úr válaszában, de ennek ellenére az egészet az elmondottak miatt nem tudom elfogadni. Köszönöm szé pen. (Taps a bal oldalon.) Határozathozatal ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Pál László képviselőtársunk a miniszteri választ nem fogadta el. Ezért kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a miniszter úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 125 "igen" szavazattal 69 ellenében 14 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta. Ráday Mihály, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellációt nyújtott be a miniszterelnök úrhoz "A magyar ipar és műszaki haladás történetének bemutatását vállaló, országos gyűjtőkörű múzeumainak veszélyeztetett helyzete" tárgyában. Mielőtt átadnám a szót Ráday Mihály képviselőtársamnak, közlöm, hogy az interpellációra a Kormány nevében dr. Andrásfalvy Bertalan művelődési min iszter úr válaszol. Átadom a szót Ráday Mihály képviselőtársamnak. Interpelláció: Ráday Mihály (SZDSZ) – a miniszterelnökhöz – "A magyar ipar és műszaki haladás történetének bemutatását vállaló országos gyűjtőkörű múzeumainak veszélyeztetett helyzete" tárg yában RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Miniszter Urak! Képviselőtársaim! Nyilván nem okoz meglepetést, ha emiatt az átadás miatt neheztelek, hiszen az interpelláció elején még az a félmondat is ott áll, miszerint a téma valódi szakér tőihez intézem interpellációmat, hiszen az egyetlen a teremben… azt hiszem, pardon, más is van a teremben, aki múzeumügyben perfekt, tehát múzeumivezetői gyakorlatot végzett a Kormányban, de mindenképpen kompetens abban, hogy a kérdésben ítélkezzék. Másr észt az elején el akartam volna mondani, hogy körülbelül 8 évvel ezelőtt egyszer a Semmelweis Orvostudományi Múzeumban álltunk, abban a múzeumi részben, ahol a Törökpatika berendezése van, amely a Király utca 12ből került oda, és azt mondtam, hogy én nem szeretem a patikamúzeumokat, mert szerintem semmi akadálya annak, hogy egy régi patikaberendezésből a patikus aszpirint áruljon. Nem tudom, miért kell ezeket múzeummá nyilvánítani, belépődíj ellenében vagy ingyen mutogatni ahelyett, hogy árulna benne eg y patikus! Milyen jó lenne – mondom – , hogyha ezt a bútort visszavinnék a Király utca, akkor még Majakovszkij utca 12be és Törökpatika lenne ismét. Erre a miniszterelnök úr – akkor még múzeumigazgató – azt mondta: ez egy csacsiság, mert hiszen a bútornak így van egyedül módja a megőrzésre a jövő számára, hogy itt van a múzeumban, mert ha visszavisszük esetleg az eredeti helyére, akkor azt széthordhatják a boltok, más célra használják fel, kárt szenvedhet. Hát az az igazság, hogy azok a tárgyak, amelyek mú zeumba kerültek, azoknak a léte sincs most garantálva, és erről kívánok most beszélni, és ezért gondoltam, hogy ha ő hallaná ezt és válaszolná meg talán, e dolog ennél korrektebb nem is lehetne. Mindazonáltal szeretnék reagálni a mai nap kezdő anyagára. Cz oma László képviselőtársam beszélt műemlékekről, megemlített egy múzeumot,
