Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ISTVÁN JÓZSEF (FKgP)
100 Kitalálunk elvételi, bevételi és kiadási jogcímeket. A törvény – tiszte lt Képviselőtársaim – képes halálosan komoly dolgokat elénk hozni, sokszor megoldhatatlan feladatok elé állítani. Nem a társadalom van azonban a költségvetésért, hanem a költségvetés van a társadalomért! (Szórványos taps.) Nem a társadalom – szerény vélemé nyem szerint – szolgája és rabja a költségvetésnek, hanem a költségvetésnek kell szolgálnia a magyar társadalmat! (Szórványos taps.) Sajnos, megrázó élmény lehet számunkra, ha a polgárok, akik szabadon választottak bennünket, majd előlünk fognak bujkálni, mert az általunk alkotandó törvényt nem érzik magukénak, erkölcsi és jogtudatuk nem fogadja el. A magyar nép jogtudata előbbre jár Európában, mint az ilyen költségvetési és államháztartási jogalkotás. Aggodalommal tölt el engem ez a tendencia, mert sok tek intetben úgy látom a költségvetés vizsgálata során, hogy a töredékekből akarja megmutatni a rendszer teljességét. A beterjesztett költségvetést nem vizsgálhatjuk – szerény véleményem szerint – erkölcsi tanulság és tartás nélkül! Amit évszázadok óta jogelvk ént fogadott el az adófizető, azt nem szabad évrőlévre kikezdeni! Nem szabad a kamatot megadóztatni, szerződéstől függetlenül és egyoldalúan emelni a közüzemi díjakat, évenként vagy kétévenként új adófajtákat kitalálni, majd azokat – úgymond – korszerűsít eni. Véleményem szerint ezt nem volna szabad! Nem szabad az állandóságot kikezdeni ebben a Házban, mert a jogtudat végképp fölbomlik, és nem lesz ebben a Házban, aki a demokratikus állam jogszabályait megtartja. Növelni kell majd az ellenőrök, az adóhatósá gok számát, és mindez is lehet, hogy még kevés lesz. Önök is tudják, mi a célja például a vagyonnyilatkozatnak. Az állam nem képes önkéntes befizetésre bírni a polgárokat, szervezeteket, ezért lelkük mélyébe kíván erőszakkal belenyúlni. Tudom, más államokb an is vannak vagyonnyilatkozatok, de nem olyan nagyságrendben, mint ahogy ez a törvénytervezet ajánlja nekünk. Félek, hogy bujkálni fognak előlünk az adózó állampolgárok, és nekünk is bujkálni kell őelőlük, vagy pedig majd új törvényt kell újból kitalálnun k, megalkotnunk, hogy felkutassuk, kiássuk és végül nyakon csíphessük az adózókat. Az idők próbáját csak olyan törvény állja ki, amelynek szellemét elfogadja az ország lakossága, legalábbis annak többsége. Ha e szellemet e Házban nem tudjuk elszakítani a b evételre meg az elvételre leselkedő adminisztrációs mohóságtól, úgy ez a törvény is nehezen lesz végrehajtható. Tisztelt Képviselőtársaim! Az adófizető akkor sem váltható le, ha nem fizet adót, vagy ha csak az adó egy részé t fizeti, mert azt mondja, hogy a hazához van jussa, nem pedig a költségvetéshez. Amit a magyar nép jogtudata erkölcstelennek tart a civil életben, azt ugyanúgy értékeli az adótörvényben is. Nem találhatunk ki újabb és újabb jogcímeket a költségvetési bevé telek növelésére akkor, ha azt az adózók vagy az igénybe vevők nem érezhetik természetesnek. Az alkotmányos hatalom ránk bízta a jogalkotás felelősségteljes feladatát. E feladat azonban nem jelentheti a bevételi vagy a kiadási célokat szolgáló ötletek törv ényre emelését. Ha olyan jogcímeket agyalunk ki, amelyek ellenkeznek a lakosság jogtudatával, csak ellenállást, passzív rezisztenciát, félelmet és bujkálást válthatnak ki belőlük. Tisztelt Képviselőtársaim! Számos mítosztól is meg kell szabadulnunk. Így a jelen törvényben sokat emlegetett piacgazdaságtól és versenysemlegességtől is. A világon sehol nem működik tiszta piacgazdaság. Az állam nem azért van, hogy saját ideái szerint ki- és bevonuljon a gazdaságba, hanem azért van, hogy a gazdasággal együtt alko sson rendszert. Amit ma nem lehet biztosítani piaci eszközökkel, azt holnap talán azért lehet, mert ma nem vonul ki az állam a művelődés, az oktatás, a tudomány, a kultúra, a szociális, az egészségügyi, a sport- és más területekről. Versenysemlegesség általában nem létezik, hanem a gazdasági tevékenységek meghatározó és társadalmilag is elfogadott körében. A falu egyetlen orvosát nem lehet versenyhelyzetbe hozni, már csak azért sem, mert nagy a körzete és nagy a távolsága. Helyzetét azzal nem tesszük pi acivá, hogy a paraszolvenciát adó útján elvonjuk tőle!
