Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
101 Amikor kedvezményekről beszélünk, ne feledjük, hogy a kedvezmények nem adományok az állam részéről, hanem tények jog útján történő elismerése. Ezért is óvom a versenysemlegességnek álcázott egyenlősdit ől a tisztelt Házat. A magyar nép jogismerete Európában van, míg e törvénytervezet számos eleme a múltban. A törvény jó szelleme ebben a Házban születik meg vagy hal el. De e szellemet nem helyettesíti a törvény szövege! A törvények alapján minket fognak m ajd megismerni, minősíteni és megítélni is az adófizetők. Ne engedjük, hogy a törvényünk szellemét megrontsa a kalmárszellem! Tisztelt képviselőtársaimat arra kérem, hogy a költségvetés hátralévő vitájában és a szavazásnál tegyünk meg tisztességgel mindent azért, hogy erkölcsileg is elfogadható legyen a magyar nép számára ez a költségvetési tervezet, s ha lehetséges, minél előbb. Képviselővé történt választásunk, a jelenlétünk és úgy gondolom, az itt folyó munkánk is erre kötelez bennünket. Tisztelt Elnök Ú r, köszönöm szépen a szót, Képviselőtársaim, a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Jánosi György képviselő úr a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: Dr. Jánosi György (MSZP) JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisz telt Ház! Úgy tűnik, hogy a történelem most sem ismételheti önmagát. A tavalyi költségvetési vitában, amikor oktatásról, kultúráról esett szó, akkor az volt a tét, az volt a kérdés, hogy a Kormány és a kormánykoalíció betartjae választási ígéretét, és kie melt stratégiai ágazatnak tekinti az oktatás és a kultúra területét. A döntést, az akkori döntést mindannyian ismerjük. Így ma már más a tét és más a kérdés. Ma az igazi kérdés az, hogy a költségvetésből tudunke annyi támogatást biztosítani az oktatás és a kultúra területének, hogy a tavalyi döntésünk következtében elindult szélsőségesen veszélyes, negatív tendenciákat legalább megállítani tudjuk. Illúzióink természetesen nincsenek. Hiszen úgy tűnik, tavaly is, most is – legalábbis a költségvetés ezt mutat ja – a Kormány egy ágazatot tekint igazán kiemelt, stratégiai ágazatnak, és ez nem más, mint az államigazgatás. Politikai szempontból ez természetesen érthető. A válságkezelés által megkövetelt erőfeszítések szempontjából azonban elfogadhatatlan. Mit mutat ez a költségvetési javaslat a közoktatás területén? A normatívák 1516%os átlagos növelése világosan jelzi, hogy a központi kiadások tudatos visszafogása az önkormányzatok nagyobb hozzájárulását követeli meg az oktatási feladatok terén. A központi hozzáj árulás az önkormányzatok támogatásához mindössze 17%os növekedést mutat, ami nem éri el a 23%os előrejelzett inflációt sem. Mindezek mellett szükséges megjegyeznünk, hogy nincs garancia a törvény által sugallt önkormányzati bevételek jelentős növekedésér e, mint ahogy nincs garancia – látva a gazdaság folyamatait – az infláció fékentartására sem. A támogatások reálértékének csökkenése azokat az intézményeket veszélyezteti mindezek következtében a legjobban, amelyek működtetésében az önkormányzatok részesed ése fajlagosan nagyobb volt az elmúlt évben. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által adott kimutatás szerint az állam, illetve az önkormányzat részesedése a feladat finanszírozásában óvoda esetében 30% és 70% volt, általános iskolák esetében 60% és 40% volt, a középfokú oktatási intézményekben átlagosan 80% és 20% volt. A költségetési törvény mutat ugyan olyan tendenciákat, hogy kiegyenlítettebbé váljanak ezek az arányeltolódások, az inflációs folyamatok következtében és a rendkívül alacsony reálért éktartás következtében azonban ez a központi támogatás jelentősen nem fog módosítani ezeken az összefüggéseken. Milyen veszélyes folyamatokat indított el a tavalyi költségvetési döntés, és várhatóan milyen veszélyes folyamatokat fog felerősíteni az idei kö ltségvetési törvény?
