Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
94 De mit jelent ez a mé lypont az adózó állampolgárok, a vállalkozók és a közösségi célú szolgáltatásokat igénybe vevők, az arra rászorulók számára? Vagyis mit jelent a költségvetés szempontjából? Azt jelenti egyik oldalon, hogy egy zsugorodó gazdaságban, egy átalakuló szerkezetű gazdaságban csökkennek az adóbevételek, részint azért, mert zsugorodik maga a gazdaság, a teljesítőképessége csökken, részint azért, mert olyan szerkezeti változások zajlanak le benne, amelyben gazdaságpolitikai indíttatásból, esetleg adófizetésből kedvez ményezett, esetleg pontosan a szervezeti átalakulások miatt eltűnnek adóalapok a gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy a költségvetés bevételi oldalán évek óta megfigyelhető tendencia, hogy bizonyos tételeknél nominálisan is csökkennek az adóbevételek, más tét eleknél csak reálértéke csökken az adóbefizetéseknek. Tipikusan olyan adófajta a vállalkozási nyereségadó, illetve az új törvény szerint már társasági adó, amely nominális értékét tekintve is csökken az elmúlt években folyamatosan. A másik oldalon viszont a szegényedő gazdaságban, a szegényedő társadalmi közösségek mellett a kiadások terén erős társadalmi nyomás jelentkezik a közszolgáltatások minőségi romlásának megállítására, sőt az ellátási színvonal érezhető emelésére is. Természetesen egy indokolt társ adalmi nyomás, amiről beszélek. Ez a költségvetés – ha úgy tetszik – a Kormányt egy meglehetősen nehezen kezelhető – hogy azt ne mondjam – , lehetetlen helyzetbe hozza. Folyamatosan csökkenő bevételi oldal mellett olyan kiadási struktúra, amelynek minden sz ereplője jogosan veti fel, hogy kérem szépen, legalább az inflációnak megfelelő ütemű támogatásnövekedést kérek, különben nem tudom azokat a feladatokat ellátni, amelyeket különböző törvényekben az állam rám hárított, amelyekkel énnekem a lakosság előtt m eg kell jelennem akár oktatási szolgáltatásként, akár egészségügyi, kulturális, művelődési, szociális szolgáltatásként. Ez azt jelenti, a felsoroltakból látható, hogy egyik oldalon jogos igények jelennek meg, másik oldalon pedig erősen korlátozott lehetősé gek az állami gazdálkodásban. Ebben a kiélezett helyzetben a költségvetés erőltetetten gyors tárgyalása megfosztja a társadalmat attól a lehetőségtől, hogy ellenőrizze a mindig rá hivatkozó Kormányt, hogy mit képvisel a költségvetés területén, hogy ellenőr izze az őt képviselni hivatott parlamenti pártokat, hogy milyen értelemben, hogyan lépnek fel a Parlamentben ezekben a fontos kérdésekben. S ez egyúttal annak egyértelmű kinyilvánítása is, hogy a Kormány nem törekszik a társadalmi konszenzus kialakítására. Miközben minden területen növekszenek a lakossági terhek, a Kormány nem igyekszik meggyőzni a társadalmat, hogy a munkájának értelme van, hogy a befizetett adójának minden forintjára elengedhetetlenül szüksége van ennek a költségvetésnek. Arról, hogy azok a növekvő terhek, amiket a vállukra rak ez a költségvetés, egy valóban új rendszer építését és a gazdasági növekedést szolgálják. Ilyen értelemben azt is mondhatnám vagy gondolhatnám, ha nem lennék tájékozott itt a parlamenti törvényhozási folyamatokban, hogy ez a párbeszédképtelenség jelenik meg abban is, hogy nagyrészt üres padsoroknak adom elő mondandómat, az a látszat, mint hogyha a tisztelt képviselőtársaim nem igazán lennének kíváncsiak arra, hogy mi hangzik el, milyen javaslatok, milyen gondolatok hangzanak el, hogy megtárgyaljuk, végiggondoljuk ezeket. De tudom, hogy igazából nem erről van szó. Biztosan az a helyzet, hogy szerencsétlen kormánypárti képviselőtársaimat annyira kínosan beszorított helyzetbe hozta a Kormány késlekedése a költségvetés e lőterjesztésével, hogy kénytelenek lázasan most fogalmazni a saját módosító indítványaikat, azért, hogy még a mai napon be lehessen adni, tehát nyilvánvalóan a költségvetéssel vannak elfoglalva most is. (Nyerges Tibor: Nézz hátra, a hátad mögé! – Dr. Hack Péter: Mi csináljuk! Nekünk lesznek!) Itt szeretnék reagálni Antall miniszterelnök úrnak arra a megjegyzésére is… (zaj) …, hogy elvárható a Parlamenttől és minden demokratikus parlamentben is szokásos eljárás, hogy akár késő éjszakába nyúlóan tárgyalnak a nagy fontosságú problémákról. Itt hivatkozott – többek között – a Bundestagra is, ezt alkalmasint hajlandó megtenni.
