Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA (SZDSZ)
95 Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy volt alkalmam olvasni a Bundestag költségvetési vitájának jegyzőkönyvét, amiből két dolog derül ki. Az egyik az, hogy azt szeptember 3án kezdték el tárgyalni – hölgyeim és uraim – , nem pedig december 10én. Ez azt jelenti, hogy a képviselők a nyári szünet előtt megkapták a Kormány költségvetési törvénytervezetét, majd a két hónapos nyári szünetük ut án visszajőve az első munkanap fogták és elkezdték tárgyalni az addig alaposan végigelemzett költségvetési törvényjavaslatot. (Nyerges Tibor: 30 éve működik a rendszer!) Szeptember 3án – újra mondom – és nem december 10én. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) Eg yébként ahhoz a megjegyzéshez, hogy 30 éve működik náluk ez a rendszer, csak azt szeretném hozzátenni, talán nem kerülte el képviselőtársam figyelmét, hogy az utóbbi egykét évben ott is történt néhány módosulás az államszerkezetben, ott mintha öt új tarto mány belekeveredett volna ebbe a szövetségi költségvetésbe, tehát néminemű társadalmi viták ott is felmerültek a költségvetés tervezésével kapcsolatban… (zaj) …, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy időben a nyilvánosság elé tárják a költségvetést, időb en próbáljanak a társadalom elé lépni ezzel a javaslatukkal és a konszenzust megteremteni a gazdaságpolitika körül. Ezzel át is térhetek a mondandóm második részére, arra a megállapításomra: úgy tűnik ezek alapján, hogy a Kormány nem kívánja, hogy az érdek lődő közvélemény áttekinthesse ebből a pénzügyi tervből a Kormány gazdaságpolitikai szándékait. Az történne ugyanis, ha ezt huzamosabb időn keresztül a nagy nyilvánosság előtt tárgyalhatnánk, abba a helyzetbe kerülne a Kormány, hogy számot kellene adnia má sfél év kormányzás után arról, hogy mit jelent számára a rendszerváltás. Azt jelentie ez pusztán, hogy pozíciókat teremtünk új káderek számára, és ennek leplezésére pár tucat öregembert meghurcolunk, vagy az állam szerepének egy új, demokratikus rendszerh ez igazodó újragondolása ez a politika? Ez a számadás, attól tartok, hogy lesújtó eredménnyel járna. Ezt az állításomat persze könnyen meg tudta volna cáfolni a Kormány azzal, hogyha nem december 10én teszi lehetővé, hogy tárgyaljuk a költségvetés terveze tét. Úgy gondolom… (közbeszólás jobbról: Fejezd be!) …, hogy ez az a pont, ahol ismételten fel kell hívni a figyelmet arra, hogy mi a jelentősége az államháztartási reformnak ebben az összefüggésben. Ahogy mondandóm bevezetőjében elmondtam, hogy milyen fes zültség az, ami lehetetlen helyzetbe hozza a költségvetést a csökkenő bevétel és a növekvő kiadási igények mellett, ebből az következik, hogy csak akkor lehet átvágni ezt a problémát, csak akkor lehet valamilyen értelmes megoldást találni, hogyha magát ezt az államháztartási rendszert, újraelosztási rendszert próbáljuk megváltoztatni. Mindaddig, amíg ugyanezen kereteken belül próbáljuk továbbéltetni az egyes költségvetési előirányzatokat, az egyes költségvetési elosztási mechanizmusokat, addig nincs rá való di remény, hogy megoldjuk ezt a lehetetlenül szembefeszülő kétféle érdeket és helyzetet. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot vagy tényt elősoroljak azon állításom alátámasztására is, hogy sajnos valóban nem sokat dicsekedhet a Kormány ezzel a törvényterve zettel. (Bejczy Sándor: Nem dicsekszik, dehogy dicsekszik, miért dicsekedne?) Azt gondolom, hogy egy alapos, a társadalom nagy nyilvánossága előtt zajló vitában lelepleződne, hogy a Kormány számára továbbra is az államapparátus terjeszkedése az egyik legfo ntosabb prioritás, hiába állít szavakban mást. Ezt nagyon pontosan nyomon követhetik képviselőtársaim is, hogyha megvizsgálják a központi költségvetési szervek kiadásait, és ha megvizsgálják azt a mechanizmust, amivel a '92es előirányzatokat tervezi a Kor mány. Azt a mechanizmust, aminek során általában nem derülnek ki a '91. évi tényleges felhasználások, hanem egy számított bázishoz igazodóan állapítja meg a '92. évi költségvetési támogatást. Ez számos esetben azt jelenti – néhány példát már hozott fel néh ány képviselőtársam – , hogy eltanulva Gogol remek ötletét: holt lelkekre terveznek bérkereteket, tehát költségvetési támogatásokat, hogy olyan betöltetlen státuszokra kalkulálják a költségvetést, amelyek üresek, üres tartalékot jelentenek ezeken az előirán yzatokon… (Dr. Fodor András Attila: Hol? – Dr.Gyurkó János:Tényeket!) Ez, azt gondolom, hogy meglehetősen a lényeghez tartozik… (Rajkai Zsolt: Nem lényeg, tények!) …, hogyha olyan eldugott tartalékok vannak a költségvetésben, amelyek indokoltsága teljesen vitatható.
