Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BOROS LÁSZLÓ jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ)
82 A törvényjavaslatot olvasva – sajnos – azt kell hinnünk, hogy beterjesztői nem adnak ga ranciát e – hitem szerint kormánypárti képviselőtársaim számára is elfogadhatatlan – perspektíva elkerülésére. Mi legszívesebben azt mondanánk, hogy a költségvetés egész oktatási irányzatát – úgy ahogy van – fel kell emelni. Azonban – sajnos – nemcsak arr ól van szó, hogy miközben a Kormány újra meg újra nemzeti ügynek nevezi az oktatás ügyét, saját pénzügypolitikájával ennek látványosan ellentmond, legalább akkora baj az is, hogy a kormányzatnak mindmáig nincs elfogadott közoktatáspolitikai, felsőoktatá spolitikai, tudománypolitikai koncepciója, valamint egy ezeken alpuló reformelképzelése, átalakítási elképzelése a központi erőforráselosztás belső mechanizmusainak átalakításáról. Mire szavazzunk meg hát közpénzt? Ehhez? Tisztelt Ház! A költségvetési te rvezet e tekintetben a tanügyi költségvetésen belül sem jelez kiemelendő irányt, amelyet a kormányzat a köz- és felsőoktatás megújítására követni kíván. Ez a mulasztás tulajdonképpen vitára alkalmatlanná teszi számunkra a költségvetési tervezet e fejezeté t is. Ha ugyanis az ellenzék megkísérli – saját prioritásainak megfelelően – módosítani az egyes költségvetési tételek mértékét, nincs garanciája arra, hogy a régi rossz mechanizmusok következtében a jó célra szánt pénz nem fog jórészt értelmetlenül, disz funkcionálisan elfolyni. Nem vésze el még az a kevés is, ami az iskoláké lehetne. Most – éppen a költségvetési vita során – az ellenzék aligha képes pótolni a kormányzati munka mulasztásait. A FIDESZnek – ellentétben a Kormánnyal – vannak prioritásai, e zért csak azt gondoljuk, hogy az oktatás ügyét általában előbbre kellene sorolni, kiemelten kellene kezelni, de azt a szempontot is érvényesíteni akarjuk, hogy az oktatásra költendő összeget hatékonyabban osszuk el, már csak azért is, hogy ez ne feneketle n zsákba kerüljön. Ezért javasoljuk, hogy az oktatás fejlesztése során a költségvetés legyen különös tekintettel: 1. az általános iskolákból kimaradók, a leszakadók, a külön segítség nélkül képezhetetlenné válók számának csökkentésére, a hátrányos helyzetű ek problémáinak kezelésére, és ennek érdekében, ha kell, egyes esetekben, egyes régiókban az általános iskola 9. és 10. osztályának megindítására; 2. a középfokú képzés teljes körűvé tételére, és olyan szerkezeti átalakítására, melynek eredményeképp a jel enleginél hatékonyabb eszközzé válna egyrészt a valóban piacképes tudás nyújtásában, másrészt az ifjúsági munkanélküliség elleni harcban; 3. a tanterv, tankönyv, taneszközpiac és az ehhez kapcsolódó és az ehhez hasonló szolgáltatási szférák területén a költségvetés szerepvállalásának növelésére; 4. a felsőoktatás hallgatói létszámának oly módon való jelentős bővítésére, amely együtt kell, hogy járjon az egyetemifőiskolai szakok egy részének leépítésével, vagyis a felsőoktatás szerkezetének átalakításáv al – a lakosság igényeinek és a munkaerőállomány nemzetközi versenyképességének megfelelően. Természetesen a jelen költségvetési vitában nincs mód egy átfogó oktatáspolitikai koncepció kifejtésére, néhány kulcspont kiemelésével azonban szeretném megmut atni a következőkben, hogy milyen szoros összefüggés van a költségvetési támogatás kívánatos mértéke és ennek az elosztási alrendszernek a tartalmi reformja között. A FIDESZ nemcsak általában véli úgy, hogy kulcsfontosságú az összeomlóban lévő szakképzési rendszer – és tágabban; az egész középfokú képzés – reformja. Ez csak üres szólam lenne, ha nem tennénk hozzá azt, hogy még a jelen költségvetési irányszámok keretei között is van mód ennek elősegítésére, hiszen pusztán a benyújtott költségvetésben szerep lő normatív támogatási rendszer okszerű átstrukturálása is nagymértékben segíthetné a középfokú képzés jelenlegi, az ifjúsági munkanélküliséget növelő belső arányainak kívánatos megváltoztatását. Látni való ugyanis, hogy az intézménytípusonként különböző normatívák – a gimnázium: 49 ezer forint, a szakközépiskola: 63 ezer forint, a szakmunkásképző: 37 ezer az elmélet és 39 ezer a tanműhelyre – , az önkormányzatokat rövid távon éppen a korábbi rossz
