Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
77 Ezenkívül pedig úgy gondolom, hogy egy Kormány valódi szándékait nem a nemzeti színű pántlikával átkötött pártprogramok mutatják meg , hanem a beterjesztett költségvetések. Több közgazdász szerint Piroska is akkor jött rá, hogy az ágyban csipkés főkötőben nem a nagymama fekszik, amikor a farkas beterjesztette az első költségvetését. (Derültség.) Ezért úgy gondolom, ebben az évben sem mo ndhatnak le arról a képviselők, hogy szakértőik segítségével a lehető legalaposabban elemezzék az egyes intézkedéseik hatását a gazdaságra, a társadalomra, az ország és ezen keresztül az egyes emberek életére. És nemcsak elemezni kell ezeket a hatásokat, h anem nyilvánosságra is kell hozni, hogy minden állampolgár tisztában legyen ebben az országban a költségvetés elfogadása után, hogy mi vár rá a következő évben. Sajnos, az első kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, a munkanélküliség kérdése, már nem szorul nyilvánosságrahozatalra. Azt már mindenki tudja ebben az országban, hogy az egyik legnagyobb gondunk – és nemcsak nekünk, hanem az egész térségnek – a rohamosan növekvő munkanélküliség. Azt is tudomásul vette mindenki, hogy ez a gazdasági szerkezetváltás elkerülhetetlen velejárója; de azt is tudják egyre többen, hogy a mértéke viszont attól függ, hogyan találjuk meg és hogyan hasznosítjuk azokat az aktív és passzív eszközöket, amivel a munkanélküliségnek ezt a nagyságrendjét befolyásolni lehet. Kupa minisz ter úr expozéjából úgy tűnt, hogy ezen a területen az intézkedések tulajdonképpen rendben vannak, hiszen szó szerint a következőket mondta: "A gazdaság szerkezeti átalakulása miatt a jövő évben még ugyancsak elkerülhetetlen a munkanélküliek számának emelke dése, a területi, regionális feszültségek növekedése. A munkanélküliséggel járó gondok enyhítése érdekében a Kormány kezdeményezte a foglalkoztatási törvény módosítását, és továbbra is fontos szerepet szán az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöknek." Idá ig az idézet. Ebből úgy tűnik, minthogyha ezek az intézkedések megalapozottak és elegendőek lennének. Én tudom, hogy még egy pénzügyminiszter sem képes arra, hogy a költségvetési előterjesztés mind a kétezer oldalát elolvassa, ezért most tájékoztatom a min iszter urat, hogy munkatársai rútul becsapták. Ugyanis a foglalkoztatási törvény módosítása nem enyhíti a munkanélküliséggel járó gondokat, ha csak azt nem tekintjük enyhítésnek, hogy csökkenti a munkanélküli segély összegét és rövidíti a kifizethetőség id őtartamát. Ha pedig Dragon Pál tegnapi javaslatához vagy támogatásához csatlakozva – ne adj' Isten – a Parlament többsége megszavazza a Mezey képviselő úr által bevezetésre javasolt málenkij robot intézményét, akkor Európában példátlan törvényt fogunk alko tni. Lehet, hogy azt is eltitkolták miniszter úr előtt, hogy az alig fél éve megszületett és három lábon is elég gyengén álló Szolidaritási Alap egyik lábát ezen költségvetés előkészítése során levágták. Eddig ugyanis a munkavállalók, a munkaadók és a költ ségvetés közösen adták össze a segélyezéshez szükséges összegeket. Ebből a trióból most a költségvetés teljesen kiszállt, hiszen a táblázatokban csalárd módon feltüntetett 10,2 milliárd forint összeg nem állami támogatás, hanem – mint a legnagyobb munkaadó nak – az államnak ugyanúgy kötelessége befizetni, mint bármelyik másik munkaadó szervezetnek. Tehát a költségvetés semmivel nem járul hozzá a Szolidaritási Alap megalkotásához. Az a tény pedig, hogy a több mint háromszorosára növekvő munkanélküliség mellet t a Foglalkoztatási Alap összege alig növekszik, ez mutatja a Kormány szándékainak komolytalanságát. Az pedig egyenesen elkeserítő, hogy ebből az összegből mindössze 1,2 milliárd forintot szán új munkahelyteremtő beruházások támogatására, miközben például a kárpótlási hivatalok működtetésére 1,6 milliárd forintot tartalmaz az 1992es költségvetés. Azt hiszem, hogy ezt meg kell ismételnem, elsősorban a tévénézők és a rádióhallgatók kedvéért, mert nagyon hihetetlen adatról van szó. Tehát megismétlem: nem a ká rpótlás kerül 1,6 milliárd forintba, hanem a kárpótlási hivatalok fenntartása kerül 1,6 milliárd forintba, akkor, amikor munkahelyteremtő beruházásokra mindössze 1,2 milliárd forintot tartalmaz a költségvetés.
