Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - KÁLLAY KRISTÓF (független) - ELNÖK (Szabad György): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
705 Nem készültem felsz ólalásra. Tulajdonképpen azt vagyok kénytelen elmondani, amit ezzel a szakasszal kapcsolatosan ma délután az alkotmányügyi bizottságban tapasztaltunk. Nem szeretek nagy szavakat használni, de itt egy igazi jogalkotási gyöngyszemet találtunk, amelylyel azér t nem árt kicsit részletesebben foglalkozni, mert a logikailag lehetséges hatása akár sokszorosa lehet az idei költségvetésnek. Hogy egy kicsit emberközelibb példához térjek vissza, mindenkinek fel szeretném hívni a figyelmét arra, hogy valószínű hallott m ár póruljárt kezesekről, akik az OTPnél más helyett fizetnek, uram bocsá', esetleg önök is vállaltak kezességet, és gondolom, meg is nézték, hogy kinek, milyen feltételek mellett és milyen összegről kötnek ilyen szerződést. Nos, ebben az összefüggésben fö l szeretném olvasni ezt a problematikus 24. §t, hogy senkinek ne legyen esetleg az emlékezete hiányosságai miatt gondja, valójában miről beszélek: "Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a központi költségvetés terhére a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal, az Európai Beruházási Bankkal, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal…" – hangsúlyozom – "… ezen intézmények által megkívánt formában…" – most jön a további érdekesség – "…és az Exportgarancia Részvénytársaság által kötendő hite lszerződéseknél…" – most jön a csúcs – "…összegszerű korlátozás nélkül kezességet vállaljon." Hangsúlyoznom kell, hogy a 23. § racionális keretek között, a kiadási főösszeg 3%át meg nem haladó mértékben kezességvállalási lehetőséget biztosít a Kormánynak, de ennek megvannak a maga feltételei. A 24. § szerinti kezességvállalásnak nincs semmi feltétele. Hát hogy mit jelent ez a fölhívott rendelkezés… Mire terjed ki? Bármire. Kiterjedhet akár a teljes költségvetésre, akár a teljes nemzeti vagyonra, akár az ez utáni évek költségvetésére – nincs fölső határ. Határ a csillagos ég. Kinek? Ez is érdekes. Az alkotmányügyi bizottságban ugyanis senkinek halvány fogalma nem volt, hogy ez az Exportgarancia Részvénytársaság micsoda. Megkérdeztük a Kormány képviselőjét – ő se tudta… Nem tudta, hogy létezik, nem létezik, ezután szervezik, be vane jegyezve a cégbírósághoz, nincs bejegyezve, mi az üzletköre, mivel foglalkozik – semmit nem tudtunk. Utólag olyan hírek jöttek, hogy állítólag mégsem kell most sorba állni a cégbír óság előtt az új bejegyzéseknél, mert ez a bejegyzés talán már mégis megtörtént, de nem tudta senki megmondani. Ha valaki egy egyszerű kft.nek így biztosítékot ad, a legminimálisabb, hogy legalább a cégjegyzéket megnézi, hogy ki ez. Nem tudjuk. Tehát enne k a részvénytársaságnak adhatna a Kormány az előterjesztés értelmében összegszerű korlátozás nélkül hitelt. Hogy hogyan? Ezen intézmények által megkívánt formában – azaz bárhogy. Magyarul: adna az Országgyűlés egy olyan bianco felhatalmazást a Kormány szám ára, amelyben minden adatot ezután töltenének ki, az összegről, a feltételekről és sorolhatnám a további kérdéseket. Nos, úgy gondolom, hogy a választópolgárok minket bíztak meg azzal, hogy az ország vagyonáról gondoskodjunk, azért feleljünk, és ezért csak rendkívüli felelősséggel adhatunk olyan felhatalmazást bárkinek – a Kormánynak vagy akárkinek, vagy ennek a nem is tudom, hogy hívják részvénytársaságnak – , hogy az ország vagyonával, jövőjével sáfárkodjon. Így jogszabályt szerkeszteni nem szabad! Nos, mi a felelősségünk? Nem tudom. A Kormány hozhat rossz döntést. Az állami költségvetési törvény indokolása tartalmazza, hogy kezességvállalások miatt bizony az államnak már a fizetési kötelezettsége beállt, és ezért külön költségvetési pénzek kellenek. Hogy k ik vennék fel ezeket a hiteleket? Mindenképpen nagyon jó lenne, hogy ilyen hitelek folyjanak be az országba, na de hát nem akárhogyan! Mi a miniszteri felelősség? Nem tudom. Az Alkotmány értelmében ezt a törvényt már régen meg kellett volna hozni. Amikor a z államtitkári törvény vitája folyt tavaly nyáron, akkor abban volt két kis rendelkezés, amely a miniszteri felelősséget érintette volna, aztán onnan kikerült, hogy ez