Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
694 Az elmúlt évben is világos volt, hogy az a többletfi nanszírozás, amelyet az elmúlt évi költségvetés tartalmazott, nem fedezi teljes mértékben a többletigényeket. De ennek ellenére az idei beterjesztettt költségvetés, mely 1992re vonatkozóan állapítja meg ezt a mutatószámot, sajnos ugyanazt veszi át, ugyana zt a mértéket, amit az elmúlt évi költségvetés tartalmaz. Józsa Fábián úr is érezte azt, hogy ez a mérték nem elegendő a feladat ellátásához, és úgy gondolom, hogy azt is érzékelte – és ezzel teljes mértékben egyetértek – , hogy a feladat súlya indokolja, h ogy többletfinanszírozásban részesüljenek azok az intézmények, amelyek ezt a feladatot felvállalják, illetve azok az önkormányzatok, amelyek ezt finanszírozzák. A bizottsági vita során én a magam részéről kevésnek ítélem meg, tartottam azt, amit Józsa Fábi án úr javasolt, mármint azt, hogy 500 forinttal emelkedjék ez a 15 ezer forintos kiegészítő támogatás. S arra szerettem volna választ kapni a Művelődési Minisztérium akkor ott a bizottsági ülésen jelen lévő közigazgatási államtitkárhelyettesétől – ha jól emlékszem a tisztségére – , hogy ténylegesen az ő számításaik szerint mekkora ez az összeg, mekkora az az összeg, amely a többletfeladatok finanszírozásához szükséges. Sajnálatosan azt kellett megállapítanunk, hogy a minisztérium képviselője nem válaszolt é rdemben erre a kérdésre. Feltételezéseim szerint két oka lehetett annak, hogy nem válaszolt: vagy nem végeztek ilyen számításokat, és nem volt ennek az információnak a birtokában, amit én elég felelőtlen magatartásnak ítélek meg ebben az esetben, vagyis ez a rosszabb eset. A minisztérium munkatársa úgy ítélte meg, hogy abban az esetben, hogyha ellenzéki képviselő terjeszti be a reális számot, akkor annak kevés esélye van arra, hogy a Parlamentben keresztülmenjen, mármint a szavazáson többségi támogatást kap jon, és ezért kitérő választ adott, illetve azt mondta, hogy nem tudja megmondani, mennyi ez az összeg. Bevallom, hogy én sem tudom, hogy mekkora ez az összeg. Én feltételezem azt, hogy az a többletigény, amelyet én a csatlakozó módosító indítványomban jav asoltam – mármint az, hogy 5 ezer forinttal emelkedjék a 15 ezer forint, és ebben az esetben 20 ezer forint legyen tanulónként és intézményenként – , ez közelíthet ahhoz az összeghez, amely a realitás. Én úgy ítélem meg, hogy ez sem fedezi teljes mértékben a költségeket, de még egyszer hangsúlyozom, hogy sajnos nincsenek számításaim, és nem is lehetnek számításaim erre vonatkozóan, miután ilyen információim nem voltak. A csatlakozó módosító javaslat azt is javasolja, hogy ne csak az önkormányzati intézmények ben tanuló diákok után járjon ez a 15 ezer forint, illetve az általam javasolt 20 ezer forint, hanem mindazon társadalmi szervezetek, mindazon egyházi intézmények és mindazon alapítványok és magánszemélyek számára, amelyek ilyen intézményeket fenntartanak. Ez következik a költségvetés logikájából, amely más esetben ugyanezt a támogatást kilátásba helyezi ezen intézmények számára. Kérem a tisztelt Házat, annak figyelembevételével is, hogy sajnos a céltámogatási törvény elfogadásánál a tisztelt Ház nem támoga tta azt a módosító javaslatomat, amely arra vonatkozott, hogy a nemzetiségi oktatás céljait szolgáló tanterem építésére is nyújtsunk a következő évben céltámogatást, kérem a tisztelt Házat, hogy legalább a működő kétnyelvű, nemzetiségi és etnikai intézmény ek működését biztosítsa az elkövetkezendő évben, és támogassa a javaslatomat, amely 20 ezer forintra kívánja felemelni a Kormány által javasolt 15 ezer forintot. Ezek után engedjék meg, hogy áttérjek azokra a módosító javaslatainkra, amelyeket Kóródi Máriá val, Szabó Erikával, Hodosán Rózával közösen nyújtottunk be. S mint arról már beszéltem, ezek részben koncepcionálisak, amely koncepciót tételesen fordítottunk le, és minden egyes esetben tételesen indokoltunk, és igyekeztünk az indoklásban a forrását is m egjelölni annak, hogy honnan javasoljuk az adott célhoz a költségvetésen belüli átcsoportosítást. Először röviden talán arról beszélnék, hogy milyen feltételzésből indultunk ki. Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy az önkormányzatok a helyi társadalm ak letéteményesei. Az önkormányzati testületek azok, amelyek leginkább meg tudják ítélni egy adott településen azt, hogy milyen feladatok ellátására van szükség az adott településen. Nem értünk egyet a Kulin Ferenc úr által már korábban idézett véleménnyel , amelyet egy módosító javaslat formájában is
