Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 29. vasárnap, a téli rendkívüli ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - WEKLER FERENC, DR. (SZDSZ)
695 megfogalmaztak, és amely az önkormányzati bizottság mai ülésén is szóba került; nem értünk egyet azzal a felfogással, hogy az állami szerveknek kell megítélniük, és jobban tudják megítélni azt, hogy mi a jó egy adott településen és mi a rossz. Mi fordított logikából indulunk ki, abból a logikából, hogy az önkormányzati testületek felelősek a választóik előtt azokért a tettekért, azokért az intézkedésekért, azokért a döntésekért, beruházásokért, amelyeket a válas ztási ciklusuk alatt hoznak, és az állampolgárok jogosultak ellenőrizni, a választópolgárok jogosultak ellenőrizni ezen intézkedéseknek a hatékonyságát, és ezt egy következő választás alkalmával honorálni vagy büntetni a leadott voksaik alapján. Ebből a lo gikából kiindulva következik az, hogy ellenezzük mindazokat a törekvéseket, amelyek a centrális hatalom beavatkozását irányozzák elő az önkormányzati szférában, és ezért szeretnénk elérni azt, hogy a költségvetési törvénytervezetben minél kevesebb úgynevez ett pántlikázott pénz jelenjen meg, amely az önkormányzatokat egy kényszerpályára állítja. Az a véleményünk, hogy igazán egészséges és szerencsés az lenne, hogyha a költségvetési struktúra végre átvenné ezt a szemléletet, és a következő évek költségvetéséb en már nem kerülne feltüntetésre az hogy például oktatásra, egészségügyre stb., fejkvótaszerűen ezt meg azt meg amazt javasolja a költségvetés. Annál is inkább gondoljuk ezt, mert az önkormányzatoknak nincs felhasználási kötöttsége, tehát gyakorlatilag tul ajdonképpen csak számítási háttéranyagként kellene megjelennie ezeknek az ún. normatív számoknak, és a költségvetés mellékletét képezhetnék, de magának a költségvetés szövegének a részeként indokolatlanul szerepelnek. Az általános megjegyzés után szeretnén k még két kérdéskörben általános jellegű véleményt mondani, a 4268as számú javaslatunkhoz kapcsolódóan először, utána pedig a 4328as számú javaslatunkhoz és a 4267es módosító javaslatunkhoz kapcsolódóan. A 4268as számú módosító javaslatunk a gépkocsiad ókból befolyó összeg elosztásával foglalkozik. Annak idején a gépkocsiadóról szóló törvénytervezethez kapcsolódóan Gaál Gyula képviselőtársammal egy módosító javaslatot nyújtottunk be, amely módosító javaslatnak az volt a koncepciója, hogy a gépkocsiadó he lyi adóként szerepeljen. Sajnos ezt a kormányzat – mint ahogy Kupa miniszter úr indoklásában kitért erre, s azután a végszavazás is ezt bizonyította – nem támogatta, s ezért ezt a javaslatunkat visszavontam. De a javaslatunknak az indoklása tartalmazta, ho gy abban az esetben, hogyha a gépkocsiadó központi adóként kerül kivetésre, igazságtalannak tartjuk a gépkocsiadóból befolyó összeg újraosztását, mármint azt, amit a költségvetési törvényjavaslat tartalmaz, hogy 5050 %ban kerüljön felosztásra az önkormán yzatok és a központi költségvetés között a befolyó összeg. Azért tartjuk ezt indokolatlannak, mert a behajtás kötelezettsége az önkormányzatoké, s ez természetesen anyagi kihatásokkal is jár – apparátust, technikai eszközöket kell fenntartani – , kiadásai v annak az önkormányzatoknak. Ezért háttérszámításokat végezve arra a megállapításra jutottunk képviselőtársaimmal közösen, hogy mintegy 10%kal többel kellene, hogy az önkormányzatok részesüljenek a befolyó összegből. A módosító javaslatunk, amely a 11. § ( 1) bekezdésének módosítását javasolja, azt célozza meg, hogy a gépkocsiadóból befolyó összeg 60%a kerüljön az önkormányzatokhoz, szemben az 50%kal, ahogy ezt a költségvetés javasolja. Úgy ítéljük meg, hogy körülbelül ez az arány – tehát a 60 – 40%os arány – az, amely a felmerülő költségeket is figyelembe véve ténylegesen 5050%os megosztást eredményezhet. A 4267es számú módosító javaslatunk szintén koncepcionális kérdéssel foglalkozik, amelynek nincsenek számszaki vonatkozásai. Már több törvény tárgyalás a kapcsán felvetődött – először a költségvetési irányelvek tárgyalásakor – az ún. TÁKISZoknak a szerepe. Ezek a szolgáltató szervezetek az önkormányzatok számára nyújtanak szolgáltatásokat, ezidáig elsősorban az önkormányzatok bérszámfejtését, társadalomb iztosítási ügyeit intézték, és most a költségvetési törvény ezt a szerepet ki kívánja tágítani. Azt kívánja a költségvetési törvény, hogy a TÁKISZok az önkormányzati céltámogatások elbírálása esetén komoly szerephez jussanak. Ez a komoly szerep
