Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BALOGH GÁBOR jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
63 (Balogh Gábor jegyző ismerteti az első felszólalási kört.) BALOGH GÁBOR jegyző: A képv iselőcsoportok vezetői által leadott sorrend a következő: dr. Salamon László MDF, dr. Tölgyessy Péter SZDSZ, az FKgP 33 tagú csoportja nem adott le nevet, Katona Béla MSZP, Sasvári Szilárd FIDESZ, Csépe Béla KDNP, dr. Eke Károly független, és a Független K isgazda Párt 12 tagú csoportjából Gerbovits Jenő. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Salamon László képviselő úrnak, MDF. Felszólaló: Dr. Salamon László (MDF) SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1992. évi költsé gvetésünk néhány területéről szeretnék szólni az általánosság igényével. Elsőként az igazságszolgáltatással, a törvénykezéssel kapcsolatos költségvetési fejezeteket érintő néhány kérdéssel kívánok foglalkozni, nem utolsósorban azért, mert úgy gondolom, hog y az említett területek gondjainak és problémáinak pontos ismerete az igazságszolgáltatás, a törvénykezés költségvetési kérdéseit reálisan tükröző tárgyilagos kép kialakításához és a tárgyilagos állásfoglaláshoz elengedhetetlen. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a költségvetési törvénnyel kapcsolatosan visszatérő kritikaként hangzik el az állam működésével, az igazgatással kapcsolatos kiadások magasabb összegének kifogásolása. Az egyik kérdés, ami ebben a körben felmerült, a bíróságok béralapjának kétségtele nül számottevő megnövekedése. Az ennek indokoltságát megkérdőjelező SZDSZ oldaláról elhangzott kérdésfeltevésre részben már Becker Pál képviselőtársam is kitért akkor, amikor emlékeztette a Házat arra, hogy a bírák, ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgo zók előmeneteléről és javadalmazásáról szóló törvény elfogadásával az Országgyűlés tulajdonképpen már korábban kijelölte mostani költségvetési mozgásirányát ebben a témakörben. A béralap nagyobb mértékű megnövekedésének egyébként a bírák tekintetében kettő s magyarázata van. Egyfelől adódik ez az említett törvényben is tükröződő azon megfontolásból, hogy a bírák javadalmazásának alakulásában a múltban igen jelentős elmaradás alakult ki, melynek orvoslására az alkotmányügyi bizottságban már korábban is elfoga dást nyert a bérrendszer hatékonyabb fejlesztésének gondolata. Másrészt figyelemmel kell lennünk arra, hogy a jogállamiság kiteljesítésének folyamata lényegesen megnöveli a bíróságok szerepét, minőségi mértékben kiterjeszti hatáskörét olyan területekre, me lyek az elmúlt években még nem tartoztak a bírói jurisdictio alá. Ennek kapcsán utalnom kell a közigazgatási bíráskodás intézményesítésére, illetve az új munkajogi szabályozás azon várható megoldásaira, melynek következtében a munkaügyi döntőbizottságok, b izottsági eljárások helyét és szerepét igen jelentős, a jogvita szférájában megmaradó, részben a közvetlenül bíróság előtt induló munkaügyi jogviták, munkaügyi perek fogják minden bizonnyal felváltani. A feladatkörök jelentős kibővülése mellett az igazságs zolgáltatás csak a bírói létszám megfelelő fejlesztésével fogja tudni betölteni feladatát, és ugyanakkor – mint arra korábban utaltam – a színvonalas bírói működés elengedhetetlen előfeltétele az elmúlt évtizedek során alábecsült pálya elmaradt anyagi elis merésének javítása. Ez egyébként annál is inkább indokolt, mivel a jogi pályákon már régen a szabad piac versenyszabályai élnek bizonyos értelemben. Az ügyvédi pálya például már a hatvanas évek végétől, a hetvenes évek elejétől egyértelműen vonzóbb volt, m int az igazságszolgáltatás területe, és az idő múlásával a különbség a bírói pálya hátrányára csak tovább növekedett. Sőt, vonzóbbá vált ennél a jogtanácsosi tevékenység is, majd a nyolcvanas években kialakuló jogtanácsosi irodában betöltött egzisztenciák további elszívó hatást gyakoroltak.
