Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 17. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BALOGH GÁBOR jegyző: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. (MDF)
64 Ennek kapcsán rá kell mutatnom arra, hogy az igazságszolgáltatás e folyamatok hatására egy nem kívánatos kontraszelekciót szenvedett el. A hivatástudattal eltöltött és hivatásához az anyagi és erkölcsi elismerés elmaradá sa mellett is ragaszkodó bírák mellett megsokasodtak azok, akik csak átmeneti stációnak tekintették a bírói pályát, és egykét év, olykor csak néhány hónap elteltével pályát váltottak. A fluktuáció mellett már a hetvenes évek végétől jellemzővé vált a stát usok egy részének betöltetlensége, illetve a bíróságoknak a jogászi munkaerőpiacon való – előbbiekben is megnyilvánuló – hátrányos helyzete szükségképpen abban is éreztette hatását, hogy a kívánatosnak tekintett legmagasabb színvonalon megszabott követelmé nyeket és elvárásokat egyre kevésbé lehetett fenntartani. Ez a folyamat ugyanakkor egybeesett az igazságszolgáltatás terhei fokozatos megnövekedésének tendenciájával. A létszámgondok és az ügyek számának növekedése a bírák terhelésének folyamatos növekedés éhez vezetett. Nem kívánom részletezni azt a rendkívül nehéz helyzetet, amely e folyamatok eredményeként már a rendszerváltozás előestéjére kialakult az igazságügy területén. Mindezeket a problémákat jó néhányan itt a Házban, akik elsősorban ügyvédként vag y más jogi területen is működtünk, jól ismerjük. A bírák előmenetelével és javadalmazásával kapcsolatos törvénnyel ezen a helyzeten kívántunk minőségileg változtatni, és a tartós eredményhez szükséges az, hogy ezen az úton járjunk tovább, illetve legyünk f igyelemmel a bíróságok bővülő, növekedő feladatterheire. Csakis az igazságszolgáltatást preferáló törvényhozási szemlélettel és gyakorlattal tudjuk az igazságszolgáltatás működőképességét fenntartani, hatékonyságának és színvonalának érzékelhető javulását elősegíteni, illetve biztosítani a jogállamhoz fűződő elvárások szerinti működését folyamatosan bővülő feladatkörében. Amit a bíróságokról elmondtam, az mutatis mutandis áll az ügyészségekre is. Itt a feladatbővülést nem a hastáskörök kiterjedése, nem az ü gyek volumenének tágulása képezi, hanem a jogállamiság követelményével összefüggésben jelentkező elvárások növekedése, a büntetőeljárási törvény módosításával kapcsolatos jelentkező többletfeladatok. A helyzet az ügyészségek működésével kapcsolatosan is re ndkívül nehéz, itt is fennáll az, hogy a pálya nem keresett, itt is fennállnak a létszámhiányból és a bűnözés megnövekedése folytán jelentkező nagyobb munkaterhekből eredő gondok. Amikor az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban felmerülő kiadásokat nézzük, akkor nem szabad elfeledkeznünk a bevételi oldalról sem. Jóllehet önmagában nem lehet szempont az állam működésével kapcsolatos kiadások megengedhetőségének megítélése szempontjából, de rá kell mutatnom arra, hogy a Pénzügyminisztérium felmérései s zerint a polgári peres ügyekből származó illetékbevétel évi 6 – 7 milliárd forintra tehető, ami lényegesen meghaladja a bíróságok részére előirányzott költségeket. A továbbiakban röviden érinteni kívánom a Miniszterelnökség fejezetével kapcsolatosan felmerül t kérdéseket. Itt a kritika elsősorban a reprezentációs költségeket érintette, különböző összehasonlításokat téve, és ugyancsak idevonva az Igazságügyi Minisztérium vonatkozó költségelőirányzatait is. Az alkotmányügyi bizottság ülése során az ellenzéki ol dalról összevetésre került a Köztársasági Elnöki Hivatal és a Miniszterelnöki Hivatal költségelőirányzata is. Én nem szeretnék ebben a kérdésben kicsinyes vitákba keveredni, ezért csak általánosságban utalok néhány körülményre. Hibás lenne a Köztársasági E lnökség címszó alá tartozó fejezet összevetését úgy elvégezni, hogy ne lennénk figyelemmel arra, hogy az utazásokkal kapcsolatosan felmerülő kiadások nem az említett fejezetekben, hanem a Külügyminisztérium fejezetében vannak feltüntetve, illetve ha elfele dkeznénk arról, hogy a Miniszterelnöki Hivatal dologi költségeiben bizonyos közös – például a gépkocsikra is kiterjedő – üzemeltetések folytán a Köztársasági Elnöki Hivatal működéséből adódó költségek is jelentkeznek.
