Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Bejelentés: Tóth Sándor jegyző - A szövetkezetről szóló törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - UGRIN EMESE, DR. (FKgP - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TELLÉR GYULA (SZDSZ) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SIPOS IMRE, DR. (FKgP
452 képviselőtárs aim, de azon kevesek között voltam, akik igen régóta úgy ítélik meg – , hogy az oszthatatlan alap intézménye nem szocialista vagy sztálinista intézmény, hanem, mint oly sok minden mást, felhasználták az oszthatatlan alapot egy bizonyos kontextusban valamire . Az oszthatatlan alap intézménye a szövetkezeti önsegélynek a generációk közötti kiterjesztése, vagyis magyarán szólva: az oszthatatlan alap az a vagyon, amit az egyik generáció halmozott fel azért, hogy a másik generáció a saját tevékenységét meg tudja e zzel a vagyonnal támogatni. Ez a funkciója, és természetesen azokat az érveket sem zárom ki, amik elhangzottak, de ez a fő érv mellette. És ismét mondom, semmi okunk, semmi erkölcsi és jogi alapunk, hogy olyanoknak a felhalmozását, akik már nincsenek a szö vetkezetben, odaajándékozzuk azoknak, akik most ott vannak. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Ugrin Emese kétperces reagálásra kér lehetőséget. Felszólaló: Dr. Ugrin Emese (FKgP) UGRIN EMESE, DR. (FKgP 12 tagú képviselőcsoport): Én azt hiszem, hogy el tudná nk vitatkozni, de talán egy dologra hívnám fel a figyelmét, hogy például az ipari szövetkezetek esetében azt hiszem, egészen más a helyzet, mint a mezőgazdasági szövetkezetben, ahol a régi tagság például felhalmozott iksz vagyont. Hát, az ipari szövetkezet eknek jelentős része úgy jött létre, hogy – most hadd mondjak egy buta példát – volt tíz pici maszek köznyelven kifejezve, akik (mit tudom én) írószer- vagy tolljavítással foglalkoztak, és ahhoz, hogy megőrizzék a kis üzletüket, összeálltak, hogy egyáltalá n életben tudjanak maradni. Ezek az ipari szövetkezetek, amelyek ma is léteznek és fennállnak, jelentős részben oly mértékben lépték túl azt a bizonyos kezdeti vagyont, hogy azt nem lehet ma már például egy – mondjuk – 500 milliós alaptőkével rendelkező ip ari szövetkezetnél 10 vagy 30%ban mérni. Tehát én úgy gondolom, hogy akkor törvényben méltányosan kellene – ha az ön gondolatát elfogadom – méltányosan kellene, adott szövetkezettípushoz igazítva, hogy kinek mennyi az oszthatatlan vagyona. Tehát van egy i lyen fejlődés is. És elismerem azt, hogy nem minden szövetkezet esetében, de azok, akik már valóban olyan nagyokká növekedtek, hogy majd részvénytársaságokká vagy egyéb nagyobb ipari társulattá fognak átalakulni, ott ezeket a régi pici boltokat nem lehet m ár ilyen nagy százalékban, 30%ban számolni – gondolom én. Köszönöm. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Újabb viszonválaszra kér lehetőséget Tellér Gyula képviselő úr. Kérem. (Morajlás a teremben.) Felszólaló: Tellér Gyula (SZDSZ) TELLÉR GYULA (SZDSZ) Köszönöm Elnö k Úr! Magam is úgy gondolom, hogy egy ilyen, egyre inkább a szakmai oldal felé tolódó vita nem tartozik ide. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy nemcsak alapítók halmoztak fel ipari szövetkezetekben vagyont. Felhívom a figyelmét a képviselőnőnek, hogy a hatvanas és a hetvenes években, meg a nyolcvanas években is általában 45%os volt a munkaerőforgalma az ipari szövetkezeteknek. Vagyis magyarán szólva: azt a vagyont, amit most 150 vagy 200 ember között nevesítünk, azt esetleg kétezren halmozták föl. (Ta ps a Független Kisgazdapárt soraiban.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Szólásra következik dr. Sipos Imre képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Felszólaló: Dr. Sipos Imre (FKgP) SIPOS IMRE, DR. (FKgP 33 tagú képviselőcsoport): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kötődve a sz övetkezeti törvényhez tett hozzászólásomhoz, ismét azzal kezdeném, hogy módosító javaslatom nagy részét szövetkezeti
