Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 23. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 5. napja - Bejelentés: Tóth Sándor jegyző - A szövetkezetről szóló törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TELLÉR GYULA (SZDSZ)
447 ennek a szövetkezeti átmeneti törvé nynek egyfajta belső története. Nagyon érdekes és nagyon fontos – bár tudom, hogy most részletes vita van, de meg fogják látni, hogy oda lyukadok ki magam is – , nagyon érdekes és nagyon fontos ennek a belső történetnek a nagy lépéseit végigjárni. Ugye tudj uk, hogy ennek a törvénynek az a benyújtott formája, amely most előttünk van, már a második. Az első formájának az volt a lényege, hogy a szövetkezet nevesíti a tulajdont, de nem osztja tovább. Annak idején ezt többen megbíráltuk igen erősen, hiszen hamar kikövetkeztethető volt, hogy ez a szövetkezeti status quonak a fenntartásához vezet, illetve a status quo megváltoztatását egyfelől a gazdasági racionalitás, illetve a piaci helyzet, másfelől pedig annak a társadalmi csoportnak – most szövetkezeten belüli társadalmi csoportra gondolok – az érdekei és a törekvései határozzák meg, amely leginkább képes a gazdasági racionalitást és a vállalati működést kifejezni. Ez nyilvánvalóan a szövetkezetek elit csoportja. A második: a kritikák hatására a Kormány – én le galábbis úgy értelmezem, hogy a kritikák hatására – visszavonta a szövetkezeti törvénynek ezt az eredeti formáját, és az újabb forma, amely belépett, amelyet módunk volt tanulmányozni, egy másik végletet tartalmazott. Bevezette ugyanis a nyílt árverés inté zményét, és a szövetkezetek nagy többsége igen könnyen került volna abba a helyzetbe, hogy nyílt árverést rendeznek. Megint azt mondom, hogy végigelemezhetjük a szöveget és jól láthatjuk, hogy a nyílt árverés mihez vezet. Ezt Lakos képviselő úr is elemezte , én csak két szóban vagy három szóban hivatkozom rá. Nyilvánvaló, hogy a készpénzzel folytatott árverés azt jelenti, hogy a pénznek nemcsak szaga nincsen, de az eredetét sem lehet pontosan nyomon követni, tehát bármelyik szövetkezeti tag felléphetett voln a külső pénzzel vagy még pontosabban fogalmazva: bármelyik szövetkezeti vagyontárgy árverésénél külső tőkeerős vagy pénzerős személyek felléphettek volna szövetkezeti tagokon keresztül, és igen könnyen megvásárolhatták volna a szövetkezetek legértékesebb v agyontárgyait igen olcsón, mert az az ár, amire egy árverésen keresztül el lehetett volna jutni, külső pénzerős embereknek viszonylag alacsony ár lett volna, miközben a szövetkezeten belülieknek esetleg megfizethetetlen. Ez tehát egy másik véglet volt, mer t ez a szövetkezetek legnagyobb részének szétrobbanásához vezetett volna – mezőgazdasági szövetkezetekről beszélek. Most az a helyzet, hogy egészen a közelmúltban a szövetkezeti törvény belső történetében egy újabb, igen jelentős lépés történt. Az tudniill ik, hogy ma kézbe kaptunk egy szövetkezeti törvénymódosító csomagot Bogárdi Zoltán képviselő úrnak az aláírásával. Ez a törvénycsomag olyan irányba tolja el a szövetkezeti átalakulási folyamatot, hogy egyrészt a pénzes, készpénzes árverés intézményének a z árt árveréssé való átalakulása segítségével a vagyont az első lépésben, a vagyonfelosztás első lépésében abban a körben tartja, amelyik körben jelenleg a tulajdonosok vannak, tehát a tagok körében tartja, másrészt pedig – és ez se lényegtelen mozzanat – , h ogy a korábbihoz képest több ponton teszi lehetővé, hogy magát az átalakulási folyamatot tagi döntések, tehát a szövetkezetben lévő különböző érdekcsoportok erőviszonyainak megfelelő döntések vigyék előbbre, illetve döntsék el. Meg kell mondanom, hogy kedv emre való a szövetkezeti törvény belső történetének ez a fajta fordulata és ez a lépés, bár hozzá kell tennem, hogy úgy érzem, még ezen is lehetne és lehet finomítani. Egyrészt ki lehetne egészíteni ezt a törvénymódosító csomagot a régi hatalmi viszonyok, a szövetkezetekben fennálló hatalmi viszonyok megbontásának egy finomabb technikájával, esetleg meg lehetne tetézni ezt egy olyan státusdöntéssel, hogyha a szövetkezetek tagsága, a tagságának a nagyon nagy többsége, amelyikről feltételezehetjük, hogy már n em manipulálható, már tömegével, érdekeinek sokszínűségével és a viszonylag új helyzettel, ami a szövetkezetekben előállt, kikerüli a manipuláció lehetőségét, akkor a szövetkezeti tagságnak egy ilyen köre legitimálhassa azt a sajátos szervezetet, amelyikbe n van, tehát egy nagyon nagy többség. A szövetkezeteknek – mondjuk – a 85 vagy 90%a mondhassa ki arra a szövetkezetre, hogy mindegy, hogy Rott képviselő úr mit mond,
