Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
356 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem lobby érdekeket képviselek. A személyi jövedelemadó törvény tervezetének a 38. §ához – a legszimpatikusabb paragrafushoz – ad tunk be Vona Ferenc képviselőtársammal módosító javaslatot. Már tavaly is azt képviseltük az adótörvények kapcsán, hogy a minimál munkabér ne essék adó alá, ezért tavaly is adtunk be ezzel kapcsolatosan módosító javaslatot. Hál' istennek, idén a 100 ezer f orint lehetővé teszi, hogy nem esik adó alá a minimál munkabér, de a nyugdíjasoknál a 108 ezer forint – álláspontunk szerint – nem elfogadható, hiszen a nyugdíjasok a mai körülmények között rákényszerülnek, hogy dolgozzanak, ezért azt javasoljuk módosító j avaslatunkban, hogy a minimál nyugdíj és a minimál munkabér együttes összegének 12szerese, azaz 150 ezer forint egy évben ne essék személyi jövedelemadó alá. Ez a módosító javaslatunknak a lényege. Tehát még egyszer hangsúlyzom: a minimál munkabér és a mi nimál nyugdíj ne essék adó alá. Kérnénk tisztelettel a Házat, támogassa módosító javaslatunkat. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Szigethy István, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Szigethy István (SZDSZ) SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági jelentésekből is eléggé világosan kitűnt, hogy a jelenlegi törvényjavaslatnak az egyik legtöbb vitát kiváltó része az ingatlanok eladásával kapcsol atos árkülönbözet megadóztatása. Ebben a körben az alkotmányügyi bizottság tegnapi ülésén úgy tűnt, hogy pártállásra tekintet nélkül, nagyon közeledtek az álláspontok. Közeledtek abban a körben, amelyet Salamon László megjelölt, de közeledtek azon is túl e gy kicsit. Ezzel szeretnék foglalkozni. Talán azzal a megközelítéssel, hogy az a csatlakozó módosítvány, amelyet ennek a tegnapi vitának az eredményeként még tegnap délután beterjesztettem, bizonyos értelemben talán megközelíti a megoldá st. Nem mondom, hogy biztosítja, mert arra megfelelő módot jelenleg nem tudok, legfeljebb az egész adószisztémának az elvetését ebben a körben. Mi a gond? Teljesen egybehangzó volt az, hogyha valaki például 1982ben megvásárolt egy öröklakást – mondjuk 300 ezer forintért – , és azt az öröklakást eladja jelenleg kétmillió forintért, akkor ő nem nyert. Ő az akkori áron, forgalmi értéken vásárolt egy lakást, és ha ezt a lakást most eladja, akkor az megfelel a jelenlegi forgalmi értékeknek. Hogyha jelenleg eladj a ezt a lakást, nem fog tudni 1982es áron sem gépkocsit vásárolni, de urambocsá, tejet vagy kenyeret sem. Ez egyszerűen képtelenség. Hogyha itt a forgalmi értékhez képest elmozdulás nem történt, nincsen ebben valamiféle nyerészkedési többletjövedelem, csa k egészen egyszerűen 82ben annyiba kerültek a különböző tárgyak, 91ben meg ennyibe kerülnek a különböző tárgyak, akkor ennek a két számnak az egymással szembevetítése teljes egészében komolytalan, semmiféle jövedelmet nem takar. Ennek a megadóztatása tel jes mértékben erkölcstelen. Nemcsak a bizottsági észrevételek voltak ebben egybehangzóak, ahogy eddig ezek elhangzottak, hanem a lakosság köréből a visszajelzések is meglehetősen felháborodott hangon értek el hozzánk. Mit lehet itt csinálni? Nem kívánok fo glalkozni ennek a kérdéscsoportnak azzal a két összetevőjével, hogy milyen körben lehet adómentesen az ingatlanok vételárát felhasználni később, tehát hogy indokolte a rokoni kör bővítése, akik még adómentesen felhasználják a vételárat. A másik körrel sem kívánok foglalkozni, hogy mi legyen az eddigi tízéves értékelhető határral, hiszen elhangzott, megjelent olyan módosító indítvány is, hogy ezt azonnal el kell törölni, és akár 92. január 2án földhivatalba beadott szerződésnél figyelembe kelljen venni azt , hogy még a pengős
