Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 21. szombat, a téli rendkívüli ülésszak 4. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György):
357 világban vásárolták esetleg azt az ingatlant, és ilyen esetben a jelenlegi vételár 75%a legyen adóalap. Ezzel teljes mértékben nem tudunk egyetérteni. Salamon Lászlónak szeretnék válaszolni, hogy az SZDSZ álláspontja semmiben nem válto zott tegnap délután óta, tehát a tegnapi vita óta. Ezt igazolja az is, hogy elő van terjesztve a módosítási indítványom. Kicsit térjünk vissza időben ennek a jogintézménynek a történetéhez. 1971ben volt egy törvényerejű rendelet, amely korlátozta az akkor i szocialista megfontolásnak megfelelően a tulajdonban tartható ingatlanok körét. Egy családnak lehetett egy ingatlana. Akinek több volt, az ronda kapitalista volt, aki vagyont próbált fölhalmozni, és ezt jó alaposan meg kell büntetni. Ezeket a többletinga tlanokat el lehetett adatni, de ha ez nem sikerült, és valaki ezt esetleg értékesítette, akkor mintegy büntetésként az árkülönbözet után adót kellett fizetni. Akkor, hogyha ez többletingatlan volt, mert hogyha az első családi házat vagy lakást adták el és ebből másikat vettek, akkor akkor sem volt adókötelezettség. Itt jön a módosító indítványom lényege, amelyet nem én találtam ki, a sokat szidott 71es állapotokban is természetesnek tekintették, hogy amennyiben itt inflációs értéknövekedés van, azt nem sza bad megadóztatni. Ennek az volt a megoldása, hogy az akkori viszonylag szolidabb infláció mellett a Polgári Törvénykönyv akkori 5%os kamatának megfelelő kamatot hozzá lehetett számítani a figyelembe vehető értékekhez. Mind a vételárhoz, mind a megszerzési költséghez, ügyvédi díjhoz, illetékhez, mind a későbbi beruházási költségekhez. És ha a kamattal felszorzott értékek és az eladási ár között mutatkozott valamiféle különbség, az volt a jövedelemadó alapja. Mondanom sem kell, hogy nagyon örülnék, ha a jele nlegi infláció olyan mértékű lenne, amilyen volt 1971 körül. Köztudott, hogy csak az elmúlt évben már a 30%ot meghaladta. Ezt az inflációs árnövekedést megadóztatni senkinek nincs semmiféle erkölcsi alapja. Ebben a körben a törvényjavaslat álláspontunk sz erint egyértelműen inflációt adóztat, egyértelműen azt jelenti, hogy olyan egykori vételárakat, amelyeket természetesen az infláció most már fölszoroztatott, adóztat meg utólag, amelyekben vagy a jövedelemadóval terhelt személyi bevételek szerepeltek vétel árként, vagy pedig az a munkabér, amelyik abban az időben ugyan, 88ig, nem tartalmazott formálisan adót, ténylegesen azonban igen, hiszen 88 januárjában a bérbruttósítással épült be tulajdonképpen a jelenlegi munkabérekbe az az adó, amelyet korábban egyéb módon vontak el a bérből, fizetésből élőktől. Ebben a helyzetben tehát egy megoldás van álláspontom szerint. Nem igazi megoldás, hiszen a jelenlegi infláció nem 20%, amennyi a Ptk. szerinti kamat, hanem ennél sokkal magasabb, de mégis, közbülső megoldáské nt azt javaslom a csatlakozó módosítási indítványomban, hogy térjünk vissza ahhoz a sokat szidott pártállami módszerhez, hogy ezekhez az elszámolható költségekhez igenis számoljuk hozzá a Polgári Törvénykönyv szerinti mindenkori kamatot, amelynek a mértéke 1989. május 26a óta évi 20%, azt megelőzően pedig 8% volt a vizsgált időszakban. Ezzel, ha nem is lehet kiszűrni azt az inflációs hatást, amely ennél lényegesen magasabb, de azt el lehet érni, hogy ezt az inflációs hatást valamilyen formában mérsékelni l ehet, és valamennyivel reálisabbá lehet tenni azt, hogy valóban jövedelmet adóztassunk, és ne a mások – akár évtizedek alatt megszerzett – ingatlanának a vételárból utólagosan vonjon el az állam "jövedelem" címén. Ezért az a kérdésem, hogy ebben a körben a mai csatlakozó módosítási indítványomnak megfelelően hasonló módon támogassák a javaslatomat a kormánypárti képviselők is, ahogy tegnap az alkotmányügyi bizottsági vitában, amikor ez még csak szóban került elő, a kormánypárti képviselők is ezt a megoldást támogatták. Nem megoldás – hangsúlyozom – , de bízom benne, hogy valamivel emberségesebb megoldás, mint amely az eredeti előterjesztés. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Szél Péter, a Magyar Demokrata Fórum részé ről.
