Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
233 mert a kulturális és a m édia területről – az én területemről – szeretnék néhány észrevételt tenni a költségvetési törvénytervezettel kapcsolatban, és ennek annyi érdekessége talán lesz, például a kulturális területtel kapcsolatban, hogy nem a "több pénz a kultúrának", egyébként s ok szempontból indokolható, de más szempontból nem igazán reális elképzelése mellett próbálok majd érvelni. Amit szeretnék elmondani az az, hogy véleményem szerint ezen a két területen is látszik az, hogy a Kormánynak nincs világos koncepciója arra nézve, hogy milyen gazdaságpolitikát kellene folytatnia. Ennek a terheit és a parlamenti törvényhozás logikátlan cikcakkjainak és olyan fontos gazdasági keret- és egyéb törvényeknek fél évre, évre való elsüllyesztésének – amik történnek – a terheit hogyan nyögi a kulturális terület. Még akkor is, hogyha egyébként a Művelődési Minisztérium részéről valamiféle koncepciónak a jelei azért nyomokban felfedezhetők abba az irányba, hogy a kultúra, a kulturális intézményrendszernek a valamelyest való függetlenítését, álla mi támogatásának pedig társadalmasítását a Művelődési Minisztérium is támogatja, támogatná. Erre egy példa a viszonylag működőképes és a korábbinál tényleg demokratikusabb rendszerű filmszakma támogatása: a Magyar Mozgókép Alapítvány esete. Ebbe a képbe na gyon sokszor belezavarnak alapvetően központosító elképzeléseket tartalmazó koncepciók a Magyar Könyvalapítvánnyal, ami a könyvszakma támogatására lenne hivatott. Azzal kapcsolatban számos, meglehetősen központosító koncepció látott napvilágot a minisztéri um részéről. De úgy tűnik, hogy talán ebben lehet kompromisszumot találni, és a minisztériumot jobb belátásra bírni. Tehát összegezve az eddigieket: úgy látom, hogy a minisztérium részéről lennének azért valamilyen elképzelések, hogy hogy kéne kialakítani azt a működő, döntő részében független, kulturális intézményrendszert, intézmények, vállalatok, vállalkozások rendszerét, amiben gyors ütemben egyre nagyobb részt kellene, hogy kitegyenek a kisebb kulturális magánvállalkozások is: könyvesboltok, mozik és m ás hasonló dolgok. Hogyan lehetne ezeket az intézményeket – amelyek nagyobb részben a privát szférába kellene tulajdonilag tartozzanak – demokratikus, decentralizált módon meghozott döntésekkel állami támogatásban is részesíteni. Hogyan lehetne másik oldal ról egy átfogó, mind a mai napig hiányzó, átfogó nonprofit szabályozással olyan kedvezményekhez juttatni, amivel a színvonalas kulturális szolgáltatások megélhetnének és nem küszködnének olyan súlyos gondokkal, mint sok területen, szemben a nyereséget nyil ván könnyebben hozó, de sok esetben szintén a közönség igényével találkozó, egyéb szórakoztatóipari és más – ezen a területen lévő – vállalkozásokkal. Erre hadd mondjak a kultúra területéről egy példát, hogy megítélésem szerint miért nem működik ez az egés z dolog és miért nem rajzolódik ki egy olyan kulturális koncepció a Művelődési Minisztérium részéről, ami ki kellene, hogy rajzolódjon: egy átfogó koncepció, és hogyan teszi az egészet működésképtelenné, és hogyan zavarja össze azt a koncepciót is, ami nyo mokban felfedezhető, az egésznek a gazdaságpolitikai környezete. Milyen további bajokat okoz az az egész dologban, hogy a minisztérium a meglévő pénzt nem a megfelelő prioritásokat érvényesítve próbálja elosztani. A példát a könyvkiadás és a könyvkereskede lem területéről szeretném hozni, amivel kapcsolatban nemrég interpellációt is intéztem a művelődési miniszter úrhoz. Már akkor is említettem azt a problémát, hogy a kulturális vállalkozások privatizációja során speciális kulturális szempontokat kellene érv ényesíteni, tehát a könyvesboltok, mozik és más intézmények, vállalkozások privatizációja során el kellene fogadnia a Pénzügyminisztériumnak és a Kormány minden ellenérdekelt tagjának, csoportjának azt az álláspontot, hogy az ilyen vállalkozások privatizác iója során jelentős részben nem lehet arra törekedni, hogy minél nagyobb bevételhez jusson a kincstár. A meghatározó szempont az kell, hogy legyen: olyan feltételrendszerrel kerüljön – mondjuk – a könyvesboltok egy része magánkézbe, hogy a kisebb tőkével r endelkező, de valamiféle minőségi irodalmi választékot nyújtani tudó és nyújtani akaró szakemberek is könyvesbolt tulajdonosokká válhassanak. Ez a dolog jelen pillanatban nem megfogható, hiszen jelenleg – tudtommal – nincsenek hatályban levő vagyonpolitika i irányelvek. Az eddigi kulturális bizottsági viták során a Pénzügyminisztérium