Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ORBÁN VIKTOR, DR. (FIDESZ) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
234 képviselői mindannyiszor nagyon erős ellenállást fejtettek ki az ellen az álláspont ellen, hogy itt valamiféle speciális szempontokat érvényesítő, a "minél több kincstári bevét elt a kulturális vállalkozás privatizálása során is" állásponttal szembenálló, a kulturális minőséget is preferáló, de ugyanakkor valamiféle önkényes, egyoldalú értékszelekcióra lehetőséget nem adó döntések szülessenek. Itt tehát van egy ilyen probléma. A könyvszakmára is átmegy, ott is megjelenik ez a probléma a mecenatúra kérdésében, hiszen a létrehozni tervezett Magyar Könyvalapítvány bevételi forrásai között is számos olyan elképzelés szerepelt a koncepciókban, hogy ennek a könyvalapítványnak a tulajdon ába kerülő könyvkiadói, könyvkereskedelmi különféle ingatlanok és egyéb vagyontárgyak privatizációjából majd micsoda hatalmas bevételekhez jut a Magyar Könyvalapítvány, amiből aztán támogathatja az értékes irodalom létrejöttét és terjesztését, a folyóirato k kiadását és más egyebeket. Ez egy irreális elképzelés, és megint csak az egész privatizációs stratégia átgondolatlansága és ezen a területen való – szerintem – hibás volta miatt nem látható át. Az én megítélésem szerint a Magyar Könyvalapítvány jelentős, számottevő mértékben nem fog ilyen forrásokhoz jutni, a Magyar Könyvalapítványba kerülő törzsvagyon pedig a közeljövőben nem fog olyan jövedelmet hozni, hogy emiatt nyugodtak lehetnénk akkor, hogyha csak a tervezett 100 millió forintos költségvetési támog atást tesszük bele ebbe a könyvalapítványba. Itt jön az a probléma, hogy milyen prioritásokat is alkalmaz a meglévő kevés pénz elosztására a minisztérium. Szerintem inkább kellene több pénzt – körülbelül 200 millió forintot – adni a Magyar Könyvalapítvány számára, mint 50 milliót a Fesztykörkép Alapítványnak ebben az évben. Azt gondolom, hogy minden szempontból fontosabb Magyarország kultúrája szempontjából, hogyha az egész könyvkiadás, a könyvkereskedelem, az irodalom, a folyóiratok támogatására szánunk t öbbet, és ennek az intézményrendszerét tesszük működőképesebbé, mintha olyan dolgokra költünk, amik szintén fontosak, de szerintem nem megfelelő a prioritás ebben a tekintetben. Szerintem azon is el lehetne gondolkodni, hogy a Művelődési Minisztérium fejez etében azt hiszem a kárpótlással kapcsolatos levéltári feladatokra szánt 30 millió forint mennyire indokolt, hogy egyáltalán itt szerepeljen, és ezáltal valamiképpen a minisztériumnak juttatott pénzként jelenjék meg – holott egész más dologról van szó. Eze kkel a tételekkel már majdnem össze is áll a 100 millió helyett 200 millió forintos támogatás a Könyvalapítvány számára. Azt hiszem, hogy egy ilyen támogatással, az egész privatizációs stratégia átgondolásával a speciális kulturális szempontok érvényesítés ével lehetne valahogy a könyvszakma területén – és más területeken is – hozzájárulni ahhoz, hogy egy működőképes intézményrendszer jöjjön létre, és a javarészt piaci szereplők egyrészt állami támogatáshoz is jussanak, másrészt pedig – megint mondom – egy h iányzó, átfogó nonprofit szabályozás révén is, egyszerűen talpon tudjanak maradni a piacon. Engedjék meg, hogy a médiatémában is tegyek még egy rövid megjegyzést a költségvetési tervezettel kapcsolatban. Ez a megjegyzésem a Magyar Műsorszóró Vállalat, a M agyar Televízió és a Magyar Rádió közötti, hosszú ideje folyó díjvitára vonatkozik, ami tavaly azt is eredményezte, hogy a tévénézők a beharangozott műsort egyik reggel egyszercsak nem láthatták. Azt hiszem, a minimum az lenne: gondoskodni tudjunk arról, h ogy az országos közszolgálati telvízió és rádió műsora legalább látható legyen a nézők, illetve hallható legyen a hallgatók számára. Ehhez viszont megint csak az kellene, hogy a Kormány képes legyen átlátható helyzetet teremteni, és hogy a múlt heti sajtóa lbizottsági ülésen a Pénzügyminisztérium képviselője ne tárja szét a kezét, ne vállvonogatva válaszoljon… – nem vállvonogatás, mert nemtörődömség nem volt a gesztusában, csak éppen nem tudta megmondani – , hogy reálisan mennyi is a Műsorszóró Vállalat díjigé nye. Addig nem tudjuk itt, a Parlamentben eldönteni azt, hogy mennyi támogatás kell a Magyar Televíziónak és a Magyar Rádiónak ahhoz, hogy meg tudja fizetni a Műsorszóró Vállalat által kért reális díjat.
