Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1991. december 18. szerda, a téli rendkívüli ülésszak 3. napja - A Magyar Köztársaság 1992. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓRÓDI MÁRIA, DR. (SZDSZ)
215 Be kell vallanom, hogy míg itt a Házban az ember gondolatai könnyen elfutnak más irányba, addig így a tévét nézve és hallg atva, biztos, hogy sokkal több gondolat megragad az ember fejében, és ez adott esetben arra készteti az embert, hogy valami egészen másról kezdjen el beszélni, mint amiről eredetileg beszélni akart. Elárulom önöknek, hogy velem is ez történt, hiszen gondol om gyanítják, hogy arra kaptam frakciómtól megbizatást, hogy szakterületemhez illően mutassam be, hogy ez a költségvetés miért rossz az önkormányzatoknak, hogy miért nem elegendőek a normatívák, hogy milyen új szerepet kapnak új hivatalok, a TÁKISZok, és ez az egész költségvetés milyen nyomasztó hatással van az önkormányzatokra. Én ettől most mégis eltekintenék, és nemcsak azért, mert képviselőtársaim megtették már helyettem, és nemcsak azért, mert magam is sokszor, sok helyen, sok módon elmondtam már ezek et a dolgokat, és mindig eredménytelenül mondtam el, hanem azért is, mert tegnap hallgatva képviselőtársaimat, rádöbbentem, hogy ahogy a költségvetésünk bánik az önkormányzatokkal, ahogy a hatalom bánik a költségvetésen keresztül az állam polgáraival, az t ulajdonképpen nem is ok, hanem maga is okozat. Szóval néztem a televíziót és hallottam kereszténydemokrata képviselőtársam, Lukács Tamás felszólalásában, hogy az a baj, hogy az ellenzék politikai csatározások színterévé teszi a Parlamentet költségvetési vi ta ürügyén. Már miért ne tenné? – mondtam első indulatomban magamnak – , hiszen mi más történhet egy többpártrendszerű demokráciában a Parlamentben? Hiszen éppen az a fontos, hogy politikai vita folyjon a Parlamentben, hiszen a politika arról szól, hogy hog yan legyen egy társadalom berendezve, ennek pedig egy sarkalatos törvénye éppen a költségvetés. Én nem hiszem azt, hogy Lukács Tamás és azok a kormánypárti képviselőtársaim, akik igen gyakran hangoztatják ezt a politikamentes parlamenti elvárást, ne tudnák , hogy erről van szó. De akkor mégis mi lehet az oka annak, hogy olyan sokszor halljuk, hogy ne pártpolitizáljunk, hogy ne tegyük politikai csatározások színterévé a Parlamentet? Ki az, aki ezt sugallja, kinek állhat egyáltalán az érdekében, hogy ezt sugal lja? Nahát ezen gondolkodtam nagy náthásan, de sokáig egyetlen olyan személyt sem találtam, aki ebből hasznot húzhatna, legyen az akár kormánypárti, akár ellenzéki politikus. Hát akkor mégis kinek az érdeke és kinek a haszna? Ha nem egyéneké, akkor azt gon dolom, hogy szükségképpen valamilyen szerveződéseké, például a szocialista típusú intézményeknek állhat az érdekében, hogy mi itt a Parlamentben ne politizáljunk. És ez volt az a pillanat, amikor eszembe jutott, hogy annak idején marxista filozófiai tanulm ányaim során találkoztam már valami ehhez hasonlóval. Torday Zádor, neves marxista filozófus kesergett egyik írásában azon, hogy "Az a baj elvtársak, hogy intézményesül a szocializmus." Vagyis a gyönyörű eszmék, nagyszerű elméletek azért nem érvényesülnek kellőképpen a gyakorlatban, mert az intézmények az elméletek fölé nőve kisajátítják azokat, sőt bürokratikus apparátusukkal nem engedik azokat érvényesülni, önmaguk lesznek a célok, az intézmények. Ők válnak lényeggé, minden már csak arra jó, hogy kiszolgá lja az intézmények létezését. "Vigyázzunk elvtársak!" – mondta a filozófus – "mert ha így folytatjuk, az intézmények felfalják a szocializmust." Namármost azt biztosan elkönyvelhetjük, hogy a szocializmusnak nagyjában, egészében vége lett, és ezt talán nem csak az intézményeinek köszönheti. De az is biztos, hogy intézményeit búcsúajándék gyanánt örökül hagyták ránk. Itt maradtak, olyannyira elevenen, hogy látnivaló, hogy az új hatalom megszületése pillanatától kezdve szüntelen iszapbírkózást lenne kénytelen folytatni velük, ha az új hatalom nem adta volna fel mindjárt az elején, ha az új hatalom nem tűnne e harcban egyre fáradtabbnak és egyre unottabbnak. Higgyék el, nem pusztán filozófikus ihletettségű elmélkedés, amit mondok, és hogy elhigygyék, felidézem ö nöknek a Számvevőszék jelentését, amelyből kitűnt, hogy márciusban a pénzügyminiszter még megpróbált elindítani egy alulról építkező költségvetési tervezést, ehhez adatokat gyűjtetett, de az adatok soha, sehol nem
