Országgyűlési napló - 1991. évi téli rendkívüli ülésszak
1992. január 20. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 12. napja - A társadalombiztosítási alap 1992. évi költségvetéséről, illetőleg a társadalombiztosítási alapról rendelkező 1988. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
1208 vagy hitelezés után járó kamatokat, másfelől pedig itt egy trükkel úgy tűnik, mintha a hiány lényegesen kisebb volna, mint amennyi valójában. Hivatkozik a költségvetési törvénytervezet arra is, hogy a társadalombiztosításnak az év végén 19 milliárd forint hiánya van az 1991es évre nézve, és hogy mivel a vagyonnal való ellátás kérdésében, amelyről itt már többen szóltak előttem, nincs végső döntés, ezért nem lehet tudni, hogy ezt a 19 milliárdot ki és miből fogja finanszírozni. Ha más megoldás nem fog kínálkozni – írja a társadalombiztosítási törvényjavaslat – , akkor ezt a tartalékalapokból kell majd fedezni. Ez egy egészen riasztó perspektíva, amely a társadalombiztosítás helyzetét végképp lehetetlenné teszi, hiszen az úgynevezett likviditási tartalékban, amely elsősorban biztosítja azt, hogy a kötelezettségeinek, finanszírozási kötelezetts égeinek a társadalombiztosítás meg tudjon felelni, ebben a likviditási tartalékban már eleve nincs semmi pénz, hiszen akkor a társadalombiztosítás nem kényszerülne olyan mértékben a költségvetési forgóalaphoz fordulni, mint amilyen mértékben ezt teszi, és ahogy erre a korábbiakban utaltam is, viszont ha a tartalékok terhére kéne finanszírozni ezt a bizonyos hiányt, az azt jelenti, hogy a másik két rendelkezésre álló tartalékát a társadalombiztosításnak, tehát a tőkebefektetések és a hosszú távú befektetések tartalékát is a folyó finanszírozás szolgálatába kell állítani, ami azt jelenti, hogy végképp föléli az összes tartalékát a társadalombiztosítás. Ez rablógazdálkodásnak minősíthető. Különösen akkor, ha – visszautalok arra, amit Kovács Pál képviselőtársam említett, arra tehát, hogy – az idei költségvetésébe a társadalombiztosításnak be van tervezve majdnem 1,9 milliárd forint folyó finanszírozásra a vagyonjuttatás bevételeiből, méghozzá úgy, ahogy erre képviselőtársam szintén utalt, hogy itt nemcsak a vagyo n hozadékáról, hanem esetleges értékesítéséről, eladásáról is szó van, ami tökéletesen ellentétben áll azzal a hosszú távú koncepcióval, amelyre az eredeti vagyonhoz juttatási elképzelések épülnének. Hiszen a nyugati társadalombiztosítási rendszerekben is egyre inkább terjed az a törekvés, vagy egyre inkább erősödik az a törekvés, amely szerint a társadalombiztosítást két lábra kell helyezni, tehát megőrizve a kirovófelosztó rendszer túlsúlyát, a tőkehozadéki elvnek valamivel nagyobb szerepet kell biztosít ani, mert a vagyon hozama teszi lehetővé a társadalombiztosításnak azt, hogy a kiegyenlítő funkciókat el tudja látni, hogy az egyes generációk között mutatkozó demográfiai aránykülönbségeket ki tudja egyensúlyozni, és főleg hogy tartalékolni tudjon azokra az időkre, amikor a nyugdíjas – nem nyugdíjas aránya a társadalomnak olyan mértékben megváltozik, hogy annak finanszírozása az akkori folyó bevételekből többé nem lesz lehetséges. Ez az idő mindenféle demográfiai előrebecslés szerint Magyarországon is el f og következni a következő évezred első évtizedében. Éppen ezért különösen fontos volna az, hogy a társadalombiztosítás a neki juttatott vagyonból eredő hozamot ilyen hosszú távú tartalékok képzésére fordítsa, amelyek révén ezt a kiegyensúlyozó szerepet el tudja látni. De a törvényhozási ámokfutás és a végiggondolatlan, egymással össze nem egyeztetett elemeknek az érvényesítése további, igen súlyos problémákat vet fel. Kovács Pál képviselőtársam utal rá – ezt nem akarnám már részletezni – , hogy milyen felelő tlen dobálózás folyik itt a számokkal, hogy mennyire nem pontosak az adatok. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége különböző információkat kért ahhoz, hogy fel tudjon készülni a törvénytervezet vitájára. Az Állami Számvevőszéktől, a Pénzügyminisztériumtól nem kapta meg ezeket az információkat, a Népjóléti Minisztériumtól igen, a társadalombiztosítástól azonban csak nagyon hiányosan, úgy, hogy a lényeges, a leginkább fontos kérdésekre vagy egyáltalán nem, vagy alig kapott választ. Enné l fogva a tisztánlátás teljességgel lehetetlenné válik. Amit a rendelkezésre álló anyagokból és az egymásnak ellentmondó adatokból ki lehet hámozni, abból például következik az, amire ugyancsak utalt Kovács Pál képviselőtársam, miszerint a nyugdíj pozíciói , a társadalombiztosításon belül a nyugdíjalap pozíciói az egészségügyi alap rovására romlanak.
