Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezeti törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - GLATTFELDER BÉLA, a FIDESZ vezérszónoka:
700 valamifajta megbolygatása mindenképpen elbizonytalanítaná a külföldi befektetőket, és ezért erre nincsen reális leh etőség. Ugyanakkor a szövetkezetek nagyon jelentős sajátossága, hogy egy tag egy szavazattal bír, és én egyetértek azzal, amit Tellér Gyula elmondott, hogy nem tekinthető, vagy legalábbis nagyon nehezen tekinthető egy olyan szövetkezet szövetkezetnek, amel yben a tőkeérdekeltség dominál. Erre, ugye, két lehetőség is van. Az egyik az, hogy a törvény szerint a szövetkezeti alapszabályban elfogadják azt, hogy a nagyobb tőkével rendelkező tagok nagyobb szavazatot kapnak a szövetkezeten belül, illetve elvben az i s elképzelhető, hogy a jogi személyek többségbe kerüljenek egy adott szövetkezeten belül, például három gazdasági társaság és két magánszemély alapít szövetkezetet. Én azt hiszem, hogy erre a kérdésre a megfelelő megoldás az lenne, hogyha olyan korlátot ik tatnánk ebbe a törvénybe, amely kizárja annak a lehetőségét, hogy a tőkeérdekeltség többséget szerezhessen, de ezzel egyben lehetővé tesszük azt is, hogy a tőke mégiscsak meg tudjon jelenni a szövetkezetben, hogy valamilyen módon az egy szavazatnál nagyobb befolyást szerezhessen a szövetkezetben. Például kimondhatja a törvény azt, hogy az összes szavazatnak 49%ánál soha sem birtokolhat többet jogi személy a szövetkezeten belül. A hitelezők érdekének a védelme, az látszólag, ugye, a hitelezők érdekének a vé delme, de ugyanakkor ennek a kérdésnek a tisztázatlansága igen hátrányosan érinti a szövetkezeteket is. Hiszen abban az esetben, hogyha a hitelezők védelme nem jelenik meg hangsúlyosan a szövetkezeti törvényben, akkor a szövetkezetek igen nehezen fognak tu dni hitelekhez jutni. Mivel a szövetkezet változó tőkéjű társaság, hiszen a tagok a szövetkezetből bármikor kiléphetnek, vagy például a szövetkezetek szétválhatnak, gazdasági társaságokká alakulhatnak át, ezért a hitelezők számára problémá t jelent az, hogy tulajdonképpen melyik vagyontárgyakra kerül majd az a hitel, amelyet a szövetkezetnek nyújtottak, illetve egyáltalán ki lesz az a személy, magán vagy jogi személy, aki ezt a hitellel megterhelt vagyontárgyat a jövőben működtetni fogja. Én úgy gondolom, hgoy az átmeneti törvényben is egy kicsit alulszabályozott ez a kérdés. Jó lenne, hogyha itt pontosabb szabályokat állapítanánk meg arra vonatkozóan, hogy a hitelezőt az átalakulásra vonatkozó döntésről hány nappal kell előre tájékoztatni, é s hány nap áll rendelkezésére a hitelezőnek arra vonatkozóan, hogy a vagyonmegosztással kapcsolatos kérdésben nyilatkozzék. A szövetkezeti demokráciával kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy amikor arról beszélünk, hogy alapvető érdek az, hogy a szöve tkezetekben reális vagyonmozgások induljanak el, akkor ennek feltételéül kell elfogadnunk azt, hogy a szövetkezetben megjelenő különböző érdekek ki tudják fejezni önmagukat. Azt hiszem, hogy ez a törvény bizonyos tekintetben a korábbi szövetkezeti jogszabá lyoknak a folytatása, hiszen ez a törvény egy kerettörvény, véleményem szerint. Ez abból fakad, hogy a különböző ágazati törvényeket, vagy én inkább azt mondanám, hogy a különböző szövetkezeti modelleket egy törvényben kívánja a jogalkotó szabályozni. Nagy on nagy problémát jelent ebben a törvényben az már így is, hogy a törvény tele van kivételekkel. Hiszen például az átalakulásra vonatkozó szabályoknál a jogalkotó kimondja, hogy ez a bizonyos szabály nem vonatkozik, mondjuk a lakásszövetkezetekre, más hely en viszont azt mondja, hogy ez a szabály nem vontakozik a mezőgazdasági és ipari szövetkezetekre. Ha ennél egy lényegesen konkrétabb, egy lényegesen zártabb törvényt alkotnánk, akkor ez a törvény lényegesen több kivétellel lenne tele, ami szerintem nem hel yes, de úgy tűnik, hogy mindenképpen szükség lenne rá. Van egy olyan jogalkotási technika, amely mögött – azt hiszem – politikai taktika húzódik meg, amelyik a zászlajára azt a jelmondatot tűzte, hogy a szövetkezetet érintő kérdések közül minél többet rá k ell bízni a tagokra. Én azt hiszem, hogy akik ezeket a jelszavakat hangoztatják, nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy a szövetkezeteken belül milyen valóságos szociológiai viszonyok hatnak. Egyrészt szeretném kiemelni azt, hogy már ennek a szövetkezeti törvénynek a vitáját is
