Országgyűlési napló - 1991. évi őszi ülésszak
1991. október 8. kedd, az őszi ülésszak 12. napja - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, valamint a szövetkezeti törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - NYERS REZSŐ, az MSZP vezérszónoka:
698 Alapvető kifogásunkat és ellenvéleményünket szeretnénk hangsúlyozni a vagyonmegosztást szolgáló árverésekkel szemben. Nem azért, mert az árverést és a licitálást idegennek tartanánk a magyar nép lelkétől, szó sincs róla, hanem azért, mert a valóságban nem vezethet reális piaci érték kialakulásához, alkalmatlan lenne arra, hogy kiválás vagy társasággá való átalaku lás esetén mindenki vagy legalábbis a többség által elfogadott vagyonmegosztáshoz vezessen. Csupán a szövetkezet esetleges megszűnése, valamint a túlzottan nagy szövetkezetek szétválása esetén lehetne az árverés módszerét alkalmazni úgy, hogy abból ne konf liktusok keletkezzenek. A részleges kiválások esetén az árverések csak szimulált piaci értékhez közelíthetnek, és kiszámíthatatlan manipulációkra adhatnak lehetőséget, ezért határozottan ellenezzük. Az árverés helyett a szakértői becslést tartjuk helyesnek , viták esetében pedig a bírósági út vezethet megnyugtató megoldáshoz. Helytelenítjük azt, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek tulajdonába került földektől az átmeneti törvénytervezet nem különíti el a polgári törvénykönyv szerinti jogcímen szerzett földeke t. Nem biztosítja azt, hogy azok minden esetben a tagok között kerüljenek felosztásra, ellenben lehetővé teszi, hogy ezt a részt is kárpótlás céljára vegyék igénybe. Ez igazságtalan, méltánytalan lenne az egyértelműen jogszerűen szerzett földeknek az eseté ben. Indokoltnak tartjuk a fel nem osztható szövetkezeti vagyonra vonatkozó tervezetet. A javasolt mértékeket is elfogadjuk, bár megjegyezzük, hogy némely fogyasztási szövetkezet esetében a 30%os aránynál magasabb lenne indokolt. Ezt megfontolásra ajánlju k. Mindenképpen szükségesnek tartjuk azonban az átmeneti törvényben azt rögzíteni, hogy a fel nem osztható vagyonnal a szövetkezeti önkormányzatok rendelkeznek. Semmiképpen sem lenne megengedhető, hogy állami szervek azt saját rendelkezésük alá vonják. Nem szabad az átmeneti törvénynek azt eredményeznie, hogy a szövetkezetek politikai csatározások színterévé váljanak. Ez az egyik konkrét veszély szerintünk. Az emberek döntő többsége nem politizálni akar a szövetkezetekben, és nem politikai csatákat folytatn i, hanem jó tevékenységet, jó szolgáltatást, gazdasági rációt. Végül is nemzetgazdasági érdeknek tekintjük azt, hogy a szövetkezeti törvény mellett az átmeneti törvény rendelkezései is tegyék lehetővé a mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási, a lakás- és t akarékszövetkezetek szabad fejlődését. Ez a szféra együttesen mintegy három és fél millió lakost foglal magában, ha a többszöri tagságot leszámítjuk. Nem szabad kockáztatni azt, hogy ebben a szférában nagyon is vitatható politikai beavatkozások kapjanak te ret, emiatt robbanásszerű dolgok következzenek be, mert ennek kárát nemcsak a szövetkezeti tagok, hanem közvetve a szövetkezeteken kívüli lakosság is megérezné. Ezzel szemben a meghozandó törvények akkor szolgálják szerintünk jól a közérdeket, ha lehetővé teszik és elősegítik a jövő szövetkezeti formáinak ún. szerves fejlődéssel, evolúciós úton való kialakulását. A jövő mezőgazdasági szövetkezete ilyen módon valóban a tulajdonosok szövetkezetévé válik majd, ahol a tagok akarata szerint a közös termelésre is mód nyílik – ezt a realitást Szabó Iván is szükségesként elismerte – , a maihoz képest pedig sokkal szélesebben kifejlődik a beszerző, az ellátó és szolgáltató tevékenység, ahol a szövetkezeten belül meghonosodnak a kisebbnagyobb önelszámoló közösségek – ezt Tellér Gyula hangsúlyozta nagyon jogosan – , ahol a mezőgazdasági szövetkezet önkéntes alapon az egyéni gazdaságok sokaságát is segíti sokrétű szolgáltatásaival. Határozott véleményünk, hogy a magyar szövetkezetek nagy része alkalmas egy ilyen fejlődésr e. Az ipari szövetkezetek kis hányadát képezik ugyan az ipari termelésnek, de középvállalati méreteikben nélkülözhetetlen tényezői a magyar iparnak, ezért a törvényes lehetőséget széleskörűen szükséges biztosítani számukra. A fogyasztási, a lakás- és a tak arékszövetkezetek a lakosság mintegy felével állnak ma is kapcsolatban, a jövőben is szükséges a szerepük.
